A, mint Alkotmány

szólj hozzá: Interjú Schiffer Andrással

szólj hozzá: Alkotmányról a Boráros téren

Az ELTE Lágymányosi Campus Konferenciatermében 2010. november 16-án megrendezésre kerülő "Alkotmány a kétharmad árnyékába" című konferencia meghívott vendégei voltak Salamon László és Gulyás Gergely, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke és alelnöke, Halmai Gábor, alkotmányjogász, egyetemi adjunktus(ELTE-TÁTK), és Hack Péter, alkotmányjogász, egyetemi tanár(ELTE-ÁJK).

Az első kérdés a résztvevőkhöz a jelenleg hatályos alaptörvény legitimitására vonatkozott.

Salamon László aggályosnak találta, hogy nem választott testület alkotta meg, míg Gulyás Gergő elegendő legitimációs erőnek érezte azt a tényt, hogy az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai során írták át az Alkotmány szövegét, addig Hack Péter szerint a választópolgárok adták meg a legitimációját az alaptörvénynek, olyan népszavazások során, mint amilyen a NATO-csatlakozásról szóló döntés is volt.

Ez a bejegyzés az Igazságszolgáltatás munkacsoport részkoncepciójával kapcsolatos véleményeket gyűjti.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság igazságszolgáltatással, alkotmány- és jogvédelemmel foglalkozó munkacsoportjának részkoncepciója négy fő részre tagolható, a bírósági és ügyészi szervezettel, illetve az Alkotmánybírósággal és országgyűlési biztosokkal foglalkozó részre.

A bíróságokról szóló fejezetben a munkacsoport fontosnak tartja továbbra is biztosítani a bírák függetlenségét, így a garanciális szabályokat megtartani, mint például a bírói ítéletek nyilvánosságának korlátozásokat tűrő alapelvét is. Míg új rendelkezésként lefektetné, hogy az igazságszolgáltatás költségeinek fedezetét külön fejezetben biztosítsa a központi költségvetés.

Ez a bejegyzés a Kormányzati rendszer és a hatalomgyakorlás formái munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság e munkacsoportjának koncepciójától, eltekintve még a választások körüli találgatások idejétől, nem várt senki radikális változtatásokat, és ehhez mérten nem is okoz nagy meglepetést javaslatuk, azonban ha jobban szemügyre vesszük az összetett munkaanyagot, láthatjuk, hogy a sok kisebb-nagyobb változtatás révén mégis jelentős módosítást jelentene a ma hatályos alaptörvényhez képest, ha a konszenzusos 24 pontban összefoglalt változtatások átültetésre kerülnének az új alkotmányba.

Azonban egy igen komoly változtatás lehetősége mégis felmerült, amely ugyan csak a harmadik pont "B" változatába került be, ez pedig a sokat emlegetett második kamara felállítása. A szenátus vagy felsőház a jelentősebb társadalmi súlyú egyházak, nemzeti és etnikai kisebbségek, tudományos testületek (mint a Magyar Tudományos Akadémia vagy a szakmai kamarák) egyetemek, illetve kiemelkedő súlyú társadalmi szervezetek képviseletét látná el, továbbá a területi érdekeket is képviselné, a megyei önkormányzatok reprezentációja, vagy közvetlenül a megyék által választott képviselők útján. Emellett az államfőnek is lenne korlátozott lehetősége a tudományos, kulturális, vagy politikai élet szereplőinek delegálására, továbbá egyszeri vétójoggal élhetne, de sem a költségvetés elfogadása, sem bizalmi kérdés felvetése esetében nem hozhatna döntést.

Ez a bejegyzés a Helyi önkormányzatok munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának a helyi önkormányzatokkal foglalkozó munkacsoportja részkoncepciójában nem szorgalmaz túlzottan nagy változtatásokat.

A munkacsoport részkoncepciójából kitűnik, hogy alapjaiban véve nem tartják indokoltnak a jelenlegi önkormányzati struktúra átalakítását.

Ez a bejegyzés az Alapvető emberi és polgári jogok munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az alkotmány-előkészítő eseti bizottságának az alapvető jogokkal és kötelezettségekkel foglakozó munkacsoportjának az új alaptörvényre vonatkozó részkoncepciójának legtöbb pontjában a pártok között konszenzus alakult ki, azonban néhány megosztó kérdés esetében részletesebb szabályozásra vonatkozó igény van jelen egy vagy több ellenzéki párt részéről, vagy épp egyértelműen fennáll a véleménykülönbség az adott témában.

Nincs vita a pártok között abban, hogy a teljes alapjogi szabályozásnak az első fejezetbe kell kerülnie, így az alapvető jogokat és kötelezettségeket egységesen egy-egy fejezetben vennék sorra, az alkotmánybíróság gyakorlatban előforduló "szükségességi-arányossági" teszt kritériumának beépítésével, melynek az Alkotmány 8.§-ának értelmezése nyújtott kiindulópontot. Mindamellett a visszaható hatályú jogszabályalkotás tilalmát is lefektetnék az új alkotmányban, és ezzel kapcsolatban az MSZP már egy definíciót is javasolt saját szakmai álláspontjában.



Ez a bejegyzés az Közpénzügyek munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának a közpénzügyekkel foglalkozó munkacsoportjának az új alaptörvényre vonatkozó részkoncepciója több olyan kérdéssel is foglalkozik, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a vita során.

A munkacsoporti részkoncepció nem szövegtervezet, mindenekelőtt ezt fontos leszögezni. A dokumentum tükrözi a bizottság munkacsoportjának álláspontját bizonyos kérdésekben, jól látszik, inkább elvekről, mint konkrét tervekről beszélhetünk.

Ez a bejegyzés az Alkotmányos alapértékek munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának az alkotmányos alapértékekkel foglalkozó munkacsoportjának az új alaptörvényre vonatkozó részkoncepciója számos olyan megállapítást tesz, melyet a témában folytatott vita során mindenképp figyelembe kell venni, hiszen ezek jelölik ki a jövőbeli diskurzus kereteit.

A dokumentum leszögezi, hogy az 1989-90-es átalakulás, valamint az ekkor és azóta is követett értékek, mint a parlamentáris demokrácia, a köztársasági államforma, a többpártrendszer, a hatalommegosztás, a piacgazdaság, vagy a szabad választások mindenképp megőrzendőek és átveendők az új alaptörvénybe is. Mindezek értelmében, nem valószínű, hogy az államforma, vagy a legalapvetőbb államszervezési elvek gyökeresen változnának meg a későbbiekben.

A Magyar Természetvédők Szövetsége célja a Természet egészének védelme. Ennek a Természetnek része az Ember, akinek saját, jól felfogott egyéni és közösségi érdeke a Természettel való harmonikus együttélés megvalósítása.

Most, a XXI. század elején már minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiség messze túlhasználja a Föld erőforrásait, hogy olyan társadalmi és gazdasági viszonyokat alakított ki, amelyek már az emberi faj fennmaradását veszélyeztetik. A baj, amely nagyon sokrétű, elsősorban erkölcsi eredetű: a versengő és az éntudat elsőbbségére épülő társadalmunkat fel kell váltania a kölcsönös nagylelkűségre és szeretetre épülő társadalomnak.

A ma élő és a jövő nemzedékek iránt érzett felelősségünk arra kell, hogy indítson, hogy gyökeresen változtassuk meg a társadalmi-gazdasági rendszerünket, és a fenntartható társadalom intézményrendszerének kereteit alakítsuk ki. Ennek az intézményrendszernek az alapjait az Alkotmány szintjén kell rögzíteni. Erre irányulnak javaslataink.

Az Al­kot­mány­bí­ró­ság meg­íté­lé­se során a ma­gyar szak­iro­da­lom­ban nagymértékben ellentmondó vé­le­mé­nyeket találhatunk. Egyik ilyen kérdés a hatáskörét, jogkörét érinti, melyek kapcsán megállapíthatjuk, hogy világviszonylatban a magyar alkotmánybíróság jogköre igen széles. Ezt rész­ben ki­egé­szí­tő vé­le­mény sze­rint csu­pán egy­ol­da­lú­ság jel­lem­zi a ha­tás­kö­rök el­osz­tá­sát, esze­rint csu­pán egyes ha­tás­kö­re­i­ben tág az Al­kot­mány­bí­ró­ság jog­kö­re.

Az Alkotmánybíróság jogköreit a következők szerint oszthatjuk fel: előzetes normakontroll, utólagos normakontroll, jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, alkotmányjogi panasz, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata, hatásköri összeütközés, az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése és az egyéb eljárások.

Előzetes normakontrollról akkor beszélünk, amikor az országgyűlés által elfogadott törvényt megküldik a köztársasági elnöknek aláírásra. Az aláírás azonban elmarad, ugyanis a köztársasági elnök alkotmányellenesnek találja, és megküldi az Alkotmánybíróságnak. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság soron kívül dönt. Az előzetes normakontroll előkerül abban az esetben is, amikor az Országgyűlés az ügyrendjét, más szóval Házszabályát az Alkotmánnyal való összhangjának vizsgálata céljából megküldheti az Alkotmánybíróságnak.

Manapság hazánkban a közbeszéd erőteljesen foglalkozik az alkotmány módosítására vonatkozó jogi szabályozással, már csak azért is, mert a jelenlegi kormánypárt rendkívül gyakran él és kíván élni ezzel a jogosítványával.

Magyarország azon országok közé tartozik, melyek alaptörvénye a törvényhozó hatalom (nálunk az Országgyűlés) képviselőinek meghatározott hányadának (nálunk az összes képviselő kétharmadának) szavazatával, különösebb megkötések nélkül módosítható. A jogalkotók azért emelték a kétharmados alkotmányozási küszöböt az alaptörvénybe, hogy garantálják ezzel azt, hogy az esetleges jövőbeni alkotmánymódosításokat széles parlamenti konszenzus fogja övezni, ugyanis a rendszerváltáskor még kevésbé látszott valószínűnek, hogy a parlamenti helyek több mint kétharmadát egyetlen politikai erő fogja birtokolni. A kétharmados küszöb tehát arra ösztönözte a parlamenti pártokat, hogy egy esetleges alkotmánymódosításhoz minden esetben szövetségeseket keressenek.

Ha nincsen állam, nincsen alkotmány. Nyugat-Szahara az ENSZ definíciója szerint kormányzás nélküli terület. Mivel nincs államhatalom, nincs aki meggátolhatná, vagy megtorolhatná a lopást, a gyilkosságot, vagy bármilyen más bűn elkövetését. A terület és az itt lakók helyzete is tisztázatlan. Anarchia uralkodik. Ennek elkerülésére jó az alkotmány, a jogrendszer és maga az államhatalom.

Nos, a címben szereplő kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz: nagyon rossz. Az egyes országok alkotmányai a jogrendszer alapját képezik az adott területen, így ott, ahol ténylegesen nem létezik semmiféle alkotmány, ott jogrendszer sincsen, végső soron nem funkcionál az állam. Nincs jelen semmilyen szabályozó erő, nincsenek hatóságok, melyek indokolt esetben intézkedhetnének, nincsenek bíróságok sem, melyek igazságot szolgáltatnak, hiszen nincsenek törvények sem, melyek alapján ezt megtehetnék.

A világon vannak területek, melyeken nincs működő állam, ilyen például az Antarktisz, melynek státuszát pusztán az 1961-ben életbe lépett Antarktisz Egyezmény szabályozza, mely alapján bármely ország létesíthet kutatóközpontot a kontinensen, azonban tilos például szemetelni, vagy katonai tevékenységet folytatni. Az antarktiszi élet szabályozottságának viszonylag alacsony foka viszont már csak azért sem jelent problémát, mert elenyészően kevés ember él a kontinensen.

Sokkal aggasztóbb viszont, hogy Afrikában 266 ezer négyzetkilométernyi földterületet érint ugyan ez a probléma, s ezt jócskán megszenvedi a területen élő, kb. 405 ezer főnyi sahrawi lakosság is.

Dr. Hamza Gábor hozzászólása.

A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

I.

1. Az új alkotmány preambulumával kapcsolatban a következőket javasoljuk. Nézetünk szerint el kell kerülni azt, hogy a preambulum túlságosan terjedelmes legyen. Egyes közép-kelet európai államok ("reformállamok") új, a rendszerváltást követően elfogadott és hatályba lépett alkotmányának negatív tapasztalataira ezen a területen tekintettel kell lenni. Megítélésünk szerint nemzetközi vonatkozásban, Európában (nem csupán az Európai Unió tagállamaiban) és Európán kívül egyaránt, sem találna kedvező fogadtatásra egy túlságosan hosszú, az ország történelmét részleteiben is bemutató preambulum.

Napjainkban egyre intenzívebben merül fel a Szent Korona-tan alkotmányban történő megemlítésének szükségessége. A Szent Korona valóban meghatározó jelképe a magyar államiságnak, azonban a közgondolkodásban olyannyira kusza és szerteágazó tudás él a Koronáról, hogy bizonyos tényeket mindenképp tisztázni kell ahhoz, hogy a témában valóban érdemi diskurzus indulhasson meg.

Magát a koronát a hagyomány szerint I. István király kérte és kapta meg a pápától, azonban ez a korona vélhetően nem, vagy nem teljesen azonos azzal a koronával, melyet ma Szent Korona néven ismerünk, hiszen ezt valószínűleg csak III. Béla király uralkodása alatt állították össze, sőt az sem kizárt, hogy a Szent István által valóban használt uralkodói fejdísz nem is a pápától érkezett. Mindezek ellenére, még így is a magyar Szent Korona az egyik legrégebbi ép koronázási ékszer Európában. A tetején lévő keresztet valószínűleg csak sokkal később, a XVI. század környékén illesztették a tetejére, az ott lévő Krisztus kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését egyes vélemények szerint az okozta, hogy a koronát egy alkalommal nem megfelelő módon tették be a tárolására szolgáló dobozba.

Az 1949-es, "sztálini" magyar alkotmány

A magyar alkotmányfejlődés sajátos vonása, hogy éppen akkor született írott, tartós hatást kifejtő alkotmánya az országnak, amikor elvesztette alkotmányosságát. Az elveiben demokratikus alaptörvény szokatlanul rövid idő alatt, gyakorlatilag a Szovjetunió alkotmányának fordításával készült és vált a Magyar Népköztársaság alkotmányává.

Az 1949. évi XX. törvény, mely a Magyar Népköztársaság Alkotmányaként, ebben a formájában funkcionált egészen a rendszerváltásig, egy rendkívül rövid idő alatt kidolgozott alaptörvény. A Rákosi Mátyás által irányított politikai berendezkedés keretei közt formailag a Minisztertanács által kiküldött alkotmány-előkészítő bizottsága végezte, gyakorlatban ketten, Beér János és Szabó Imre írták meg az alkotmánytervezetet.

Ahogy akkoriban más szocialista országban is, így Magyarországon is az 1936-os szovjet alkotmány mintájára, jórészt ennek fordításaként alkották meg. Az érvelés emellett úgy hangzott, "A Sztálini Alkotmányból merítettük azokat a marxista-leninista tudományos elveket, amelyek érvényesítése nélkül szocialista alkotmányról nem lehet beszélni". A nagy részben fordítás mellett jelen volt néhány önálló, egyedi elem is, kizárólag ezekhez a részekhez írt a "szerzőpáros" magyarázatot. Az alkotmány lényegileg fiktívnek tekinthető, mivel nem állítható, hogy egy "működő" alkotmányról volt szó.

A Tanácsköztársaság alkotmánya (1919)

Kevesek számára nyilvánvaló, hogy az első írott magyar alkotmány nem a mai alaptörvényt is jelölő 1949. évi XX. törvény, hanem a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es alkotmánya. Igen vérzivataros korszaka ez a XX. századi magyar történelemnek. Meglehetősen keveset tudunk azonban ezekről az időkről annak ellenére, hogy számos érdekességet rejtegetnek, melyek a mai magyar államéletben is éreztetik hatásukat.

Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország már a XVIII. század végén írott alaptörvénnyel rendelkezett, s példájuk fokozatosan terjedt tovább a világ államaira, hazánknak sokáig egyáltalán nem volt ilyen jellegű alkotmánya. Alkotmánya volt, azonban azt nem egyetlen írott dokumentum tartalmazta, hanem számos régebbi királyi dekrétumban, jogszabálygyűjteményekben, vagy törvényekben együttesen volt fellelhető. Magyarország első - nem csak néhány hónapig hatályos - írott alkotmánya az 1949. évi XX. törvény volt, az úgynevezett sztálini alkotmány. Kevesen tudják azonban, hogy még ezt is megelőzte harminc évvel a Magyarországi Tanácsköztársaság alkotmánya, mely ugyan csak pár hónapig volt hatályos, mégis számos érdekesség merül fel vele kapcsolatban.

Az 1848 március-áprilisában lezajló európai forradalmi hullám nyomán valósult meg az az "alkotmányos reform", mely radikálisan változtatta meg a magyar közjogi rendszert. Ma mindezt csak "április törvényekként" emlegetjük.

Az úgynevezett "április törvények" alapjaiban változtatták meg az állam berendezkedését, a polgári alkotmányosság kritériumai szerint alakították azt át. Nem alkotmánylevélbe foglalta a törvényhozás a leglényegesebb szabályokat, hanem egy sor törvényben fektették le a "rendszerváltás" reformjait Európa többi államában már kidolgozott, azokhoz hasonló elveket szem előtt tartva.

Az állam alapjául szolgáló törvények véglegesen szakítottak a rendi struktúrákkal és szemlélettel. Ezt mind tartalmi, mind megfogalmazása bizonyította, például azzal, a rendi kifejezés használatát következesen kerülték a jogszabályok megalkotása során.

Mindezeket a törvényeket csupán a társadalmi átalakulás legfontosabb lépéseinek szánták. Így a jobbágyfelszabadítással széles tulajdonosi réteget teremtett, azonban más kérdéseket későbbre halasztottak, "melyek az ország belbékéjét és a nemzeti szabadságnak rögtöni intézkedését" nem igényelte.

Az önkormányzatiság eszméje igen régre vezethető vissza az emberiség történelmében. Nagy Sándor, vagy a rómaiak birodalma például hatalmas területek felett rendelkezett, s ezeket az óriási földeket - és az ezeken élő lakosságot - szinte lehetetlen volt egy központból irányítani. Ennek megfelelően, teljesen elfogadott volt, hogy például a római birodalom egyes provinciáinak lakosai ügyes-bajos dolgaikkal nem szaladtak rögtön Rómába, hanem az adott provincia szerveivel intéztették el őket.

Ma sok olyan ország található a Földön, melyeket szövetségi államoknak nevezünk. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államok, Németország, vagy India is. A szövetségi államok lényege, hogy vannak szövetségi törvényhozó és végrehajtó testületeik, az USA esetében ezek Washingtonban székelnek. Ezek a szervek az Amerikai Egyesült Államok egész lakosságát és területét illető ügyekben döntenek. Mindemellett, az USA-n belül tagállamok is találhatóak, melyeknek szintén vannak saját irányító szerveik, s ezek feladata az adott tagállam életének szervezése. New York államban például ezek a szervek Albany városában találhatóak.

A kevésbé népes és kisebb államokban - mint amilyen Magyarország is - nincsenek tagállamok (azonban kilóg ebből a sorból például Ausztria, mely méretei és viszonylag alacsony lakosságszáma ellenére is szövetségi állam). Magyarországon a politikai ügyek többségét Budapesten intézik, azonban rossz ötlet lenne, ha Budapesten szerveznék meg például azt is, hogy Kecskeméten hogyan és mikor tömik be a kátyúkat az utakon, vagy hogy Sopronban hogyan nevezzék az új kertváros utcáit.

Elképzelhetetlen egy olyan társadalom, egy olyan állam, amelyet ne a pénz irányítana. Ez - a pénz - az a pont, mely a leginkább vitára adhat okot minden élethelyzetben, főleg, ha ezt az állammal összefüggésben vizsgáljuk. Nem vitás, hogy az új magyar alkotmánynak mindenképp rendeznie kell az alapvető pénzügyi struktúrákat, az elveket, illetve azokat a viszonyokat az egyes szervek közt, melyek érintettek az állam pénzügyeinek kezelésében vagy akár ellenőrzésében.

Nehéz meghatározni, de még inkább nehéz felsorolni mindazon elemeket, amiket "az állam pénzügyei" tartalmaznak. Beszélhetünk az intézményrendszerről, a Magyar Nemzeti Bankról, a Magyar Államkincstárról, vagy éppen az Állami Számvevőszékről; szóba kerülhet az adórendszerünk, nyugdíjrendszerünk, esetleg az, hogy mégis mit jelent, mit tartalmaz a költségvetési és a zárszámadási törvény és ezek tartalmának milyen jelentősége van; vagy akár az államadósság. De mindezekből mi az, amit egy alkotmánynak tartalmaznia kell? Vajon a pénzügyi kérdések nem a politika fennhatósága alá tartoznak? Nem kellene figyelemmel lenni arra a tényre, hogy az ideális alkotmányok beláthatatlan időre készülnek, a pénzügyi helyzet azonban kiszolgáltatott a nemzetközi és egyéb viszonyoknak, így monetáris (pénzügyi) politika is az aktuális gazdasági helyzetnek kitett? Vagy éppen ezért kell, hogy meglegyenek azok alkotmányos szabályok, amelyek a stabilitást biztosítják az állam pénzügyeiben, így magát az állam stabilitását is jelentik?

Mindezen kérdések megválaszolása nem egyszerű. Talán ezért érdemes is rögtön szemügyre venni, mik azok az elemek, melyek jelenleg is megtalálhatóak az alkotmányban.

Az állami igazságszolgáltatás kialakulása előtti időkben a bűnelkövetőket senki nem üldözte és büntette következetesen, emellett két ember gazdasági témájú vitájában sem volt senki, aki olyan döntést tudott volna hozni, mely mindkét félre nézve kényszerítő erejű. A vitákat legbiztosabban fizikai harc, erőszak útján lehetett eldönteni, a bűnelkövetőket pedig egyedül a károsultak bosszúja üldözte. A későbbiekben az igazságszolgáltatás fokozatosan vált állami monopóliummá, mára pedig az állam egyik legfontosabb tevékenységévé.

A modern államok egyik fő ismérve, hogy területükön csak az adott állam rendelkezik szuverenitással, azaz az állam birtokolja a legfőbb hatalmat. Az állam az egyetlen, mely eldöntheti azokat a vitákat, melyet a felek nem tudnak maguk között rendezni, és az állam az egyetlen, akinek jogában áll üldözni és elítélni a bűnelkövetőket. Csak az állam hozhat ezekben az ügyekben olyan döntéseket, melyeket az egyes állampolgárok kötelesek elfogadni, hiszen ez az egyetlen erő, mely saját döntéseinek elfogadását végső esetben rá is kényszerítheti az állampolgárokra.

A Magyar Köztársaság jelenlegi Alkotmánya szerint, mindenkinek joga van a személyi biztonságra, a szabadságra és csak akkor lehet korlátokat felállítani, ha a törvény arra felhatalmazást ad az illetékes szerveknek. Az állam és az emberek közötti hatékony együttműködésért részben az igazságszolgáltatás szervei (bíróság, ügyészség és egyes ellenőrző szervek), részben a rendészeti igazgatás szervei (rendőrség és egyéb rendvédelmi szervek) felelnek. Fontos az alapvető jogok szempontjából, ha a jog nem alapozza meg, ne lehessen rendészeti fellépésre lehetőség, tehát például a rendőrség ne tudjon eljárni úgy, hogy eljárása nem felel meg a törvényeknek. A törvényeket pedig olyan képviselők alkotják, akiket az állampolgárok választanak, így valósul meg elméletileg az a berendezkedés, melyben az állampolgárok önmaguk életét igazgatják.

Ez a téma az állampolgárok jogaival és kötelességeivel foglalkozik, elsősorban azzal, hogy ezek közül melyeket a legcélszerűbb az alkotmányban is feltüntetni.

Már az ókori görögök is gondolkodtak arról, hogy létezniük kell bizonyos jogoknak, melyek akkor is megilletik az embereket, ha azok épp nincsenek konkrétan az adott állam törvényeibe foglalva. Szophoklész Antigoné című drámájában is az képezi a fő konfliktust, hogy Antigoné eltemeti testvéreit, holott azok az uralkodó, Kreón törvényei alapján államuk árulói, így nem jár nekik temetés. Antigoné azonban érzi, hogy a földi törvények fölött, kell lennie egy sokkal magasabb rendű törvénynek is, mely minden embernek megadja a jogot a tisztességes temetéshez.

Az emberiség fejlődése során, ahogyan az írott törvények egyre fontosabbakká váltak, ezeket a magasabb rendű, alapvető, mindenki számára nyilvánvaló emberi jogokat is elkezdték írásba foglalni. Számos ilyen dokumentum született az angol polgári forradalom alatt is, azonban az igazi mérföldkő talán az 1789-ben, Franciaországban elfogadott Emberi és polgári jogok nyilatkozata volt, mely az egész emberiség számára készült, és tételesen felsorolta azokat a jogokat, melyekről a készítők úgy gondolták, hogy a világon minden embert születésétől fogva megilletnek. Ezt a dokumentumot később beépítették a francia forradalmi alkotmányba, s ezzel a francia állam vállalta, hogy állami eszközökkel szerez érvényt a szövegben foglaltaknak.