Az 1848 március-áprilisában lezajló európai forradalmi hullám nyomán valósult meg az az „alkotmányos reform”, mely radikálisan változtatta meg a magyar közjogi rendszert. Ma mindezt csak „április törvényekként” emlegetjük.


Az úgynevezett „április törvények” alapjaiban változtatták meg az állam berendezkedését, a polgári alkotmányosság kritériumai szerint alakították azt át. Nem alkotmánylevélbe foglalta a törvényhozás  a leglényegesebb szabályokat, hanem egy sor törvényben fektették le a „rendszerváltás” reformjait Európa többi államában már kidolgozott, azokhoz hasonló elveket szem előtt tartva.

 

Az állam alapjául szolgáló törvények véglegesen szakítottak a rendi struktúrákkal és szemlélettel. Ezt mind tartalmi, mind megfogalmazása bizonyította, például azzal, a rendi kifejezés használatát következesen kerülték a jogszabályok megalkotása során.

 

Mindezeket a törvényeket csupán a társadalmi átalakulás legfontosabb lépéseinek szánták. Így a jobbágyfelszabadítással széles tulajdonosi réteget teremtett, azonban más kérdéseket későbbre halasztottak, „melyek az ország belbékéjét és a nemzeti szabadságnak rögtöni intézkedését” nem igényelte.

 

A tartalmilag polgárivá alakult állam alkotmányos monarchiává formálódott, amelyben ugyan nem történt meg a hatalmi ágak különválasztása, de korlátozták a korábban abszolút uralkodói jogokat a törvényhozásban és a végrehajtásban. Az országgyűlést is népképviseletivé alakította, illetve a bírói rendszert is megreformálta, mely az első lépése volt a független bírói szervezetrendszer kialakításához.

 

Mindezen intézkedések az ember és ember közötti különbségeket próbálták felszámolni, de ami érdekesebb, hogy mindez 4-500 nap alatt történt, ami korábban több évszázad során változott. Igyekeztek felszámolni a jogegyenlőtlenséget és a polgári berendezkedés kialakítására törekedtek.

 

Fontos elv volt a közös teherviselés kimondása, mely gyakorlatilag a nemesi kiváltság megszűntetését jelentette, vagyis a nemesi adómentesség felszámolását. Igyekezett rendezni a nemzetiségi egyenjogúság kérdését, valamint jelentős lépést tett a vallásszabadság gyakorlásának szabályozása tekintetében, vagyis tökéletesen egyenlőnek tekintette az összes bevett felekezetet, ezzel új utat nyitott a lelkiismereti és vallásszabadság jogának kiterjesztésében. Megteremtették a nyomtatott szó szabadságát, valamint a színdarabok cenzúrázását is eltörölték. A színház kérdése azért volt fontos ebben a korban, hiszen még nagyobb volt a közönségre kifejtett hatása, mint a sajtónak, ráadásul az olvasni tudás sem volt széles körben elterjedt.

 

A szabadságharc vereségét követően megtorlás söpört végig az országon. Az ország elvesztette addig elért eredményeit, az 1849. március 4-i, oktrojált, vagyis „felülről kényszerített” olmützi alkotmány életbelépésével kilenc évszázados alkotmányjogi fejlődés szakadt meg, a magyar királyság az osztrák birodalomba olvadt.

 

Csiszár Kinga