A, mint Alkotmány

Lánczi András, a Corvinus Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője szerint az LMP és az MSZP pártpolitikai érdekek miatt nem vesz részt az alkotmányozás folyamatában. A jelenlegi, ’89-es alkotmány célja a stabilitás és az átmenet megteremtése volt, ezt a feladatát megfelelően megoldotta. Az Alkotmánybíróság jogköreivel kapcsolatban kiemelte, hogy pusztán azok csökkentése miatt nem beszélhetünk a demokrácia leépítéséről.

Az első kérdés a jelenlegi, 1989-es alkotmányra vonatkozik. A jelenlegi hatályos alaptörvény megalkotásában részt vevő ellenzéki szervezeteknek senki sem adott felhatalmazást ennek megalkotására, ebből adódóan illegitimnek tekinthetjük-e?

Ez nagyon sok alkotmánynak a problémája, nem csak a magyar ’89-esnek, az, hogy mitől legitim egy alkotmány. Attól is függ, hogyan fogjuk fel az alkotmányt, mint jogi jelenséget, vagy mint társadalmi szerződés eredményét. Mert alapvetően kétféle felfogás él. Az előbbi szerint az alkotmány egy törvény, tehát törvény módján viselkedik, és a törvény keletkezésének folyamataként jelenhet meg. Az utóbbi szerint az alkotmány egyfajta társadalmi szerződés, amibe nagyon széles körben kell bevonni embereket, társadalmi csoportokat, szakmai szervezeteket az alkotmányozás folyamatába. Emiatt aztán a megítélés is minimum legalább kétféle lehet. Az egyik azt mondja, hogy bizonyos történelmi helyzetben keletkezett az 1989-es alkotmány. Ez a sajátos történelmi jelleg az volt, ami ’89 politikai helyzetét jellemezte. Egy olyan kommunista-szocialista rendszer volt nálunk, amely mind belső, mind külső támogatottságát nyilvánvalóan elvesztette, és ebből adódóan már az 1980-as évek közepétől világosan látszott, hogy politikai folyamattá érik az, ami addig inkább gazdasági, kulturális, akadémiai jellegű véleményekben fogalmazódott meg. A feladat az volt, hogyan lehet erőszak nélkül, egy új alapelv, a demokratikus berendezkedés szerint egy más társadalmi-politikai rezsimet létrehozni.

Az 1989-es történelmi helyzet legfőbb sajátossága az volt, hogy a régi rendszer politikai képviselőinek garanciákra volt szükségük, hogy az új rendszerben részt vehessenek, mentesüljenek a politikai üldöztetéstől. Ebben a helyzetben, és úgy, hogy ez nem egy alulról jövő kezdeményezés volt, hanem egy politikai osztályon és politikai eliten belül kialakult erőviszony, egy tárgyaláson alapuló politikai megoldás született. Ez a tárgyalásos megoldás volt az, ami ’89-ben végül is az alkotmány kiigazításához, átírásához vezetett. De akkor legitim volt-e az alkotmány? Ki hatalmazta fel az ebben a folyamatban részt vevőket? Erre természetesen többféle válasz adható, de már akkor is felmerült ez a kérdés. Sólyom László maga vetette fel, hogy „kinek a nevében vagyunk mi itt?”. A helyzet és az érvelés úgy alakult, hogy az első szabad választásokon az emberek véleményt fognak nyilvánítani, a legitimitás így utólag lesz meg. Végül is egy olyan alkotmány keletkezett ’89-ben, amely az akkori politikai körülményeket és igényeket tükrözte, a stabilitás fenntartása volt az első számú igény, ez jól látszik az akkori politikai környezetből és magából az alkotmányból is. Volt egy adott nemzetközi helyzet, ami ösztönözte, hogy a folyamat így történjen meg. Jellemző volt egyfajta mintakövetés is, ami azt jelentette, hogy az alapítók különböző európai mintákat tanulmányoztak. Az abban résztvevők szellemi háttere, és részben történelmi okokból, a német alkotmányos berendezkedés volt az, amelyet végül is alkalmasnak találtak komolyabban megfontolni. A résztvevők tisztában voltak azzal, hogy egy alkotmányos-jogi forradalom zajlik, aminek a legfontosabb terméke a 89-es alkotmány volt.

Egyes ellenzéki pártok kivonultak az alkotmány előkészítő bizottság munkájából és a parlamenti vitában sem kívánnak részt venni. Erről mi a véleménye?

Minden alkotmány sajátos történelmi helyzetben keletkezik. Ha megvan a politikai akarat, és ehhez megvan a politikai felhatalmazás - már pedig jelen pillanatban ez a helyzet, a választások következtében kialakult erőviszonyokból adódik, a Fidesz-KDNP önmagában képes jogi értelemben egy új alkotmányt elfogadtatni -, akkor formális értelemben nincs akadálya egy új alkotmány létrehozásának. Ez a folyamat elindult, de kérdés, hogy ebben a történeti helyzetben, mi a többi politikai résztvevő érdeke. A többi politikai résztvevő, pontosan azért mert gyenge politikai háttérrel, felhatalmazással bírnak, nekik a pártpolitikai érdekük az, hogy ne vegyenek részt ebben a folyamatban. Természetesen ezt mindig felöltöztetik különféle morális ruházatba, és az a végkimenetel, hogy olyan feltételeket támasztanak, amelyek vagy teljesíthetetlenek, vagy pedig eleve megkerülik azt a problémát, miért is van szükség új alkotmányra. Ha ez a két dolog összeáll, vagyis hogy nem akarnak új alkotmányt és a saját helyzetükből, pártjuk érdekeiből adódóan azt fogják mondani, hogy nem is kell részt venniük az alkotmányozásban. E két ok bőségesen elég ahhoz, hogy vagy teljesíthetetlen, vagy lehetetlen, vagy pedig a folyamatot akadályozó álláspontot alakítsanak ki. Jelenleg ez a helyzet, ami politikailag nehezen kezelhető.

Mi a véleménye arról, miszerint népszavazással kéne ratifikálni az új alkotmányt?

A népszavazás abba az irányba mutat, mintha az alkotmány társadalmi szerződés volna. Ez egy derék baloldali gondolat, de legalább annyi érv szól ellene. A népszavazás is egy politikai eszköz, amelynek lehetnek pozitív és negatív következményei. Konkrétan kell nézni, hogy ebben a helyzetben milyen érveket lehet hangoztatni. Van egy eleve alkotmányos érv, amely azt mondja ki, hogy magáról az alkotmányról népszavazást nem lehet tartani. De tegyük fel az új alkotmány éppen attól is új, hogy például lehet népszavazást tartani róla. Akkor felmerül a következő kérdés: vajon, ha egy népszavazást kiírnak, ami egy folyamat után történhet meg, miután a normaszöveg elkészül, akkor pontosan miről is mondanának véleményt az emberek. Mire ez a folyamat oda ér, addigra már teljesen világos, hogy politikai értelemben agyon lesz vitatva az alkotmány tervezete, szét lesz szedve, és teljesen ellentétes politikai véleménykoszorú fogja körbe venni. Vagyis a népszavazás most úgy tűnik, mintha az egy ünnepélyes aktus lehetne, vagy valamiféle nemzeti egység kifejezése – lehet, hogy ez lenne a népszavazás -, de legalább annyira valószínűsítem azt, hogy ez a folyamat addigra már, mint minden törvényt, politikai, világnézeti, értékválasztás szempontjából szét fogják szedni. Így az emberek egy olyan helyzetbe kerülnek, hogy hát, kérem szépen, nem tudom eldönteni, hogy nekem ez az alkotmány jó vagy nem jó, egyáltalán mire való egy új alkotmány, és nagyon esélyes az a forgatókönyv, hogy kevesen mennek el szavazni a népszavazásra. Ez az egész politikai elit számára akkora kockázatot jelent, mintha nem is lenne népszavazás erről az alkotmányról. Vagyis azt akarom mondani, vajon mitől növelődne a legitimitása? Azzal, hogy elmegy, mondjuk, a választók 32 százaléka szavazni? Egy népszavazás értelme a tényleges részvétel, ha az nagyon alacsony, az alkotmány legitimitása ettől nem növelődne. Legitimitást ettől szerezni, legalábbis kétséges érv.

A preambulumban szerepelhet-e a Szent korona, illetve a kereszténységre való utalás?

Az egyik oka, hogy új alkotmányt kell írni az, hogy preambulumra volna szükség, hiszen a 89-es bevezető pár sort nevezhetjük ugyan preambulumnak, de valójában egyetlen egy leírható kellékével sem rendelkezik, sem szimbolikusan, sem tartalmilag az a pár sor. Márpedig a preambulum képes kifejezni, ami leginkább hiányzik a magyarság tudatából. Az elmúlt 20 év alatt világosan kiderült, hogy ebből a politikai-erkölcsi közösségből, ebből az országból hiányzik annak megnevezése, hogy kik vagyunk, mik a céljaink és mitől tekintjük közösségnek magunkat. Tehát valójában nincs alanya ennek a 89-es módosított alkotmánynak, illetve ami ott meg van nevezve, az nem vált átélt, megfontolt és valamilyen módon viszonyítási ponttá - kifejezetten a csonka preambulumra gondolok, nem az egész alkotmányra. Ebben a helyzetben a preambulumra vagy valamilyen bevezető részre hárul talán a legnagyobb feladat az új alkotmányban, hogy olyasmit fejezzen ki, aminek a hiányát eleve érzékelték a 89-es alkotmány megfogalmazói is. Hogy, ennek milyen tartalmi elemei vannak, vagy lehetnek, erről több helyen és felületen folynak viták, blogokon és a nyilvánosság különböző fórumain. Természetes, hogy ebben a folyamatban mindenki megfogalmazza – akár spekulatív – elképzeléseit az új alkotmányról. Nagyon sok félelem is megfogalmazódik, ez normális. A viták központi eleme, hogy a kereszténység, a Szent Korona hogyan jelenik meg, vagy megjelenik-e egyáltalán az alkotmányban. Erre csak azt tudom mondani, hogy arról nehéz vitatkozni, ami még nincs. Nagyon sokféle preambulum lehetséges, számtalan jó ötlet is felmerülhet még. Sokféleképpen meg lehet fogalmazni a kereszténységet, úgy is, hogy ez ne sértsen olyan embert, akit esetleg ez irritál. Nagyon sokféle lehetőség van arra, hogy a preambulum valóban olyan legyen, ami lehetőséget nyújt az eredeti cél elérésére, vagyis hogy a preambulum identitásképző szöveg legyen, sőt valami olyasmi, amire az emberek büszkék lehetnek Magyarországon.

Az Alkotmánybíróság jogköreinek csökkentésével valóban a demokrácia leépítéséről beszélhetünk?

Ez is azok közé a kérdések közé tartozik, mint a preambulum, hogy egyelőre spekulatív vitát lehet erről is folytatni. Ha azt vesszük alapul, hogy mi volt az Alkotmánybíróság ’90-ben, mi volt 2000-ben és most 2011-ben milyen jogköre van és ebből levonni azt a következtetést, hogy itt tulajdonképpen a demokrácia folyamatának visszavonása zajlik, erre csak azt tudom mondani, hogy ez nem igaz. Azért nem igaz, mert az Alkotmánybíróság ugyan úgy a történelmi körülményeknek a terméke, és ugyanúgy vitákon keresztül született meg egy-egy országban, hogy mit tartalmazzon a hatáskör leírás, hogyan működjön, hogyan formálódjon a gyakorlata. Vagyis nincs olyan, hogy „a” demokrácia és nincs olyan hogy „az” Alkotmánybíróság. A magyar Alkotmánybíróságról konkrétan azt lehet elmondani, hogy Európában az egyik legeslegerősebb felhatalmazással bíró Alkotmánybíróság, aminek az indoka az volt, hogy biztosítsa a stabilitást. Garanciákat kellett nyújtania arra, hogy senkinek semmi bántódása nem esik, sőt olyan összetételű politikai élet alakul ki, amely plurális lesz - hisz ettől demokratikus –, és közben referencia pontként ott áll az Alkotmánybíróság és az Alkotmány,  tulajdonképpen a végső garanciái annak, hogy a belső béke megmaradjon. De 20 évvel később, amikor elég sok tapasztalatot halmoztunk fel, kijelenteni azt, hogy egy ugyanolyan alkotmánybíróságra van szükség, mint ami 20 éve volt, erre nagyon sok érvet kellene felsorakoztatni, amellyel szemben legalább annyi érv sorakoztatható fel. Az Alkotmánybíróságnak nem kell feltétlenül annyi területet és olyan mélységben szabályoznia mint jelenleg, ami Európában is egyedülállóan erős beleszólási jogot biztosít számára a politikai életben. A változtatás nem ördögtől van, a történelmi körülmények ugyanúgy szükségessé tehetik az újragondolást, mint amikor 20 évvel ezelőtt megkezdte működését. Hogy mik az új történelmi körülmények? Az, amit a politikai szereplők megfogalmaznak és a tapasztalat. A politikai szereplőknek meghatározó része az elmúlt ¾ évben megfogalmaztak és keresztülvittek olyan változtatásokat, amelyeket szerintük a valósághoz való igazodás tett szükségessé. Az Alkotmánybíróság sem áll a valóság fölött, nincs és nem is lehet korlátlan autoritása. De természetesen nem vitatható, hogy az Alkotmánybíróság a jogállamiságnak egy nagyon fontos intézményi eleme. Ezt összekeverni azzal, hogy érinthetetlen az Alkotmánybíróság, ezt sem logikai, sem történeti érvvel nem lehet alátámasztani. Az is igaz ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróság a jelenlegi demokratikus rendszernek fontos eleme, de azt nem lehet mondani, hogy a demokrácia ettől vagy attól meg is szűnik, vagy a demokráciát fenyegeti, ha valamely állami intézménynek a jogkörét megváltoztatják. A demokráciának nincs ideális változata, amit szemlélni és csodálni kell. A demokráciának rengeteg intézményi kombinációja lehetséges. Ha csak néhány egyszerű dimenziót nézünk, hogy mitől demokratikus egy ország és hogy különböző megoldások lehetségesek egy-egy intézmény felállításában, működtetésében és a viszonyainak kialakításában a többi állami intézményrendszerrel, akkor azt látjuk, hogy a világon is van jelenleg 30-40 olyan intézményi kombináció, amelyben van erősebb alkotmánybíróság, van gyengébb alkotmánybíróság, még az sem biztos, hogy függetlennek kell lennie az igazságszolgáltatástól. Nagyon sokféle kombináció lehetséges, de hangsúlyoznám, az a 30-40, talán 50 berendezkedés, amit liberális demokráciának hívnak ma a világban az mind az, és csak azért, mert más összetételű, más kompozíciójú lesz egy állami intézményrendszer, ettől még nem lesz kevésbé demokratikus, mint egy másik.

Elegendő-e a 6 hónapos időtartam, egy hosszú távú alkotmány kidolgozására?

Nem tudom, hogy egy alkotmánynak milyen időtartamra kell szólnia, van egy olyan elképzelésünk, hogy egy alkotmány akkor jó, ha nagyon hosszú életű. Van példa olyanra, ami hosszú életű, ilyen az amerikai alkotmány, de van olyan alkotmány, ami sokkal rövidebb életű, sőt a leghosszabb életű az, amikor nincs írott alkotmány, mint a brit alkotmányos berendezkedés, és amilyen a magyar alkotmányos berendezkedés is volt hosszú-hosszú évszázadokon keresztül. Természetesen az ambíciónak annak kell lenni, hogy minél hosszabb élettartamú legyen az alkotmány, de ha komolyan veszem Thomas Jeffersonnak az elképzelését, hogy a valóság annyira változik, hogy 20 évenként minden alkotmányt újra kell írni, ez is egy felfogás, ez is egy vélemény, akkor én azt mondom, hogy attól még nem kéne megbénulni, hogy sikerül-e hosszú időre megfogalmazni az új alkotmányt. Természetesen nem lehet ad hoc jellegű, nem tűzhet ki maga elé kevesebbet, minthogy nagyon hosszú időre szól, de ettől görcsöt kapni, hogy ez most megfelel-e olyan szempontoknak, amiket nem lehet előre tudni, hiszen ki lát a jövőbe - ez a hozzáállás szerintem eleve megakadályozna minden politikai változást. Csak azt tudom mondani, hogy a történelmi helyzet, amiben vagyunk, és megint megismétlem minden alkotmány nagyon erősen a saját keletkezési körülményei vonásait hordja magán, nyílván bele fog égni az új alkotmány szerkezetébe, nyelvezetébe, normáiba. Ez az alkotmány akkor lesz hosszú életű - túl azon, hogy természetesen vannak minőségi kritériumok a szöveggel, a szerkezettel kapcsolatban, de ha ezeket teljesíti, akkor lesz hosszú életű -, hogyha a politikai közösség ennek az új alkotmánynak a segítségével is lesz sikeres. Sikeres lesz gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan, és akkor ki fog derülni, hogy ez az alkotmány is nagyon sok mindenben hozzájárult a sikerhez. Vagy ha nem is járult hozzá közvetlen módon, mégis az lesz az emberek érzése, hogy az új alkotmány szellemében, segítségével értünk el dolgokat, és akkor hosszú életű lesz.