A, mint Alkotmány

Az önkormányzatiság eszméje igen régre vezethető vissza az emberiség történelmében. Nagy Sándor, vagy a rómaiak birodalma például hatalmas területek felett rendelkezett, s ezeket az óriási földeket – és az ezeken élő lakosságot – szinte lehetetlen volt egy központból irányítani. Ennek megfelelően, teljesen elfogadott volt, hogy például a római birodalom egyes provinciáinak lakosai ügyes-bajos dolgaikkal nem szaladtak rögtön Rómába, hanem az adott provincia szerveivel intéztették el őket.

Ma sok olyan ország található a Földön, melyeket szövetségi államoknak nevezünk. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államok, Németország, vagy India is. A szövetségi államok lényege, hogy vannak szövetségi törvényhozó és végrehajtó testületeik, az USA esetében ezek Washingtonban székelnek. Ezek a szervek az Amerikai Egyesült Államok egész lakosságát és területét illető ügyekben döntenek. Mindemellett, az USA-n belül tagállamok is találhatóak, melyeknek szintén vannak saját irányító szerveik, s ezek feladata az adott tagállam életének szervezése. New York államban például ezek a szervek Albany városában találhatóak.

A kevésbé népes és kisebb államokban – mint amilyen Magyarország is – nincsenek tagállamok (azonban kilóg ebből a sorból például Ausztria, mely méretei és viszonylag alacsony lakosságszáma ellenére is szövetségi állam). Magyarországon a politikai ügyek többségét Budapesten intézik, azonban rossz ötlet lenne, ha Budapesten szerveznék meg például azt is, hogy Kecskeméten hogyan és mikor tömik be a kátyúkat az utakon, vagy hogy Sopronban hogyan nevezzék az új kertváros utcáit.

Éppen ezért fontos, hogy az egyes helyi ügyeket külön, helyi hatóságok intézhessék, melyek szorosabb kapcsolatban állnak az adott település lakosságával, helyben vannak, nem kell órákat utazni az elérésükért és jobban ismerik az adott község, vagy város sajátosságait.

Magyarországon, a helyi önkormányzás feladata a választópolgárok közösségét érintő közügyek intézése demokratikus keretek között. A helyi közhatalom – ennek megfelelően – nem más, mint a lakosság érdekében gyakorolt hatalom.

A jelenlegi alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik, és a főváros kerületekből áll. Az említett egységek mindegyikét megilleti az önkormányzás joga. Ezt a jogot a települések lakosai két módon gyakorolják, egyrészt ők választják meg a helyi képviselő-testület tagjait, valamint a polgármestert, másrészt helyi népszavazáson is dönthetnek bizonyos kérdésekben. Hazánkban tehát önkormányzata van a községeknek, a városoknak, a megyéknek, a főváros kerületeinek és a fővárosnak. A megyei jogú városok önkormányzati szempontból nem az adott megye részei, hanem önálló képviselőtestületet választanak.

Magyarországon praktikus okai is vannak annak, hogy az egyes megyék és megyei jogú városok széles körű önkormányzati jogosítványokkal rendelkezzenek, mivel a főváros túlsúlya az országon belül, mind lakosság, mind gazdasági erő tekintetében, mind pedig pénzügyileg és kulturálisan óriási. Budapest az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben esett át fejlődésének eddigi legnagyobb ívű szakaszán, s ebben az időben egy egész birodalom fővárosa volt, így nagysága nem volt szembeötlő. Az I. világháborút lezáró békeszerződések következtében sokkal kisebbé váló ország számára viszont már irreálisan nagy volt a főváros.

A trianoni béke következtében Magyarország addigi közlekedési struktúrája (utak és vonatsínek fekvése) is teljesen fenntarthatatlanná vált, így ma is óriási szükség van a helyi szervezésre és kezdeményező erőre.

Jelen téma különösen vitás pontja lehet az önkormányzatok feladatköre. Ezt egy még 1990-ben elfogadott törvény határozza meg, mely szerint a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés; a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; és az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. Jogosan merülhet fel ezen feladatok bővítése, ehhez azonban azt is lehetővé kell tennie az államnak, hogy az egyes önkormányzatok több pénzből gazdálkodhassanak.

Fontos a megyék, vagy a fővárosi kerületek határainak kérdése is, hiszen sokhelyütt az országban a választási rendszer egyenlőtlenségeket szül amiatt, hogy néhány megyében vagy városban az ott lakók alacsonyabb száma miatt, könnyebb például országgyűlési mandátumot szerezni, mivel ahhoz kevesebb szavazat is elegendő.

Kérdés az is, hogy hogyan kellene valóban megerősíteni a régiók szerinti felosztást Magyarországon, vagy kellene-e egyáltalán. Az Európai Unió legtöbb országában ugyanis működnek a régiók, és az államélet fontos szereplőivé váltak, emellett az Unió fejlesztési támogatásainak nagy hányadát is eleve regionális szintről lehet pályázni. A magyar államigazgatás hagyományaihoz azonban inkább a megyék szervezete illeszkedik. A középkortól fontosak voltak hazánkban a vármegyék élükön az ispánokkal, s mindez – nyomokban – egészen a második világháborúig fennmaradt. A szocialista korszak átszervezése sem szüntette meg a megyéket, sőt, azok a magyar politikai életnek továbbra is erős szereplői maradtak. Ez erősíti ma is a megyei kormányhivatalok felállítása.

Fontos továbbá annak tisztázása is, hogy lehetnek-e parlamenti képviselők olyanok, akik emellett polgármesterek is valahol. A világ alkotmányaiban az két pozíció összeférhetetlenségére és együttes engedélyezésére is találhatóak példák.

Mindenképp szabályozásra szorul az egyes önkormányzatok anyagi helyzete is. Az önkormányzatok kötelező feladataik ellátása mellett, további feladatokat is vállalhatnak annak érdekében, hogy élhetőbbé tegyék az általuk irányított települést, azonban anyagi erőforrásaik nagy részét legtöbb esetben a kötelező feladataik ellátása teljesen felemészti, vagy gyakran túl is lépi, így a település puszta fenntartásán túl, alig marad erejük másra.

Ez a téma a helyi önkormányzatokkal, esetleg az azokra vonatkozó szabályozás átalakításával kapcsolatos véleményeket gyűjti.