Ez a bejegyzés az Közpénzügyek munkacsoport részkoncepciójáról szóló véleményeket gyűjti.

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának a közpénzügyekkel foglalkozó munkacsoportjának az új alaptörvényre vonatkozó részkoncepciója több olyan kérdéssel is foglalkozik, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a vita során.

A munkacsoporti részkoncepció nem szövegtervezet, mindenekelőtt ezt fontos leszögezni. A dokumentum tükrözi a bizottság munkacsoportjának álláspontját bizonyos kérdésekben, jól látszik, inkább elvekről, mint konkrét tervekről beszélhetünk.

A közpénzügyekkel kapcsolatban az összefoglaló kifejti mindazon elveket, melyeknek meg kell jelennie az új alkotmányban, így az elszámolási felelősség vagy éppen a fenntarthatóság elvének. Talán kevésbé kérdéses, hogy rögzíteni kell olyan elveket, minthogy a kincstári vagyon elidegeníthetetlen illetve, hogy az állam gazdálkodó szervezetei a közpénzekkel és közvagyonnal elszámolni törvényesen és hatékonyan kötelesek.

Elsőként az új alkotmány tehet említést a jövendő generációra rótt adósságról, vagyis arról az alapvető elvről, hogy egyetlen generáció sem hagyhat több adósságot, mint amit ő maga megörökölt. Az államadóság nem nőhet jobban, mint az infláció, ezt fejezi ki a fenntarthatóság elve.

A költségvetési törvény elfogadásának alapelveit is rögzíteni lehet, alapjaiban nem változik az elfogadás menetrendje az 1992. évi XXXVIII. törvényben, vagyis az államháztartásról szóló törvényben leírtaktól, továbbra is december 31-ig kell elfogadni, valamint ha nem sikerült ezt megtenni, az Országgyűlés átmeneti rendelkezésekről alkothat törvényt. Az újdonság amellett, hogy mindezek az alkotmányban lennének lefektetve, az lenne, hogy amennyiben a pénzügyi év március 31-ig nem sikerül a költségvetést elfogadnia az Országgyűlésnek, a köztársasági elnök feloszlathatja azt. Ez egy új jogosítvány lenne a köztársasági elnök kezében, az intézmény pedig az államháztartás ésszerű működtetését garantálná. Ha adott esetben egy kormány kisebbségbe kerül a parlamenten belül és a vita során sem tud senkivel megegyezni, nem talál támogatókat a költségvetés elfogadásához ésszerű időn belül, akkor ez egyértelműen veszélyezteti az állam működésének gazdasági alapjait, a kérdés csupán az, jó-e, ha a köztársasági elnök kezébe helyezzük a döntés jogát? A parlamenti pártok által delegált tagokból álló közpénzügyi munkacsoport ebben egyetért, vagyis hogy a köztársasági elnöknek legyen ilyen esetben is a feloszlatásra lehetősége, azonban talán az eljárás kérdéses lehet. Ki kezdeményezze a feloszlatást? Kell-e egyeztetnie a miniszterelnökkel előtte? Apró, ám lényeges eljárási kérdések lehetnek, amikre a bizottsági munkacsoportok még nem adtak választ, kidolgozásra várnak.

A munkacsoport összefoglalója egyértelműen az új alkotmányba szánja azt a kijelentést, miszerint tartalmaznia kell, hogy az Országgyűlés fenntartható, és az Európai Unió részeként a közösségi jogszabályokkal összhangban álló költségvetést fogad el. Abban nincs újdonság, hogy mindenképp nevesítenie kell az új alkotmánynak is az Állami Számvevőszék valamint a Magyar Nemzeti Bank intézményét (bővebben lásd a jelenlegi rendelkezésről: Közpénzügyek, az állam pénzügyei c. vitaindítóban).

Egyéb szerv nevesítését (pl. a PSZÁF) nem tartja indokoltnak a munkacsoport, csak azon elvek nevesítését, mely szerint az állam feladata a pénzügyi közvetítő szervek egyes elemeinek működtetése és a rendszer ellenőrzése.

Az Állami Számvevőszékkel kapcsolatban újdonság lenne, hogy nem mint az Országgyűlés „pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve” szerepelne az új alkotmányban, hanem elhagyva a „gazdasági” részt, csak pénzügyi ellenőrző szerve lenne, melyet akár értelmezhetünk úgy is, hogy hatásköre ezáltal csökken. Illetve új elem lenne az is, hogy az ÁSZ-nak csak egy alelnöke lenne.

A Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban megjegyzi, hogy indokoltnak tartja, hogy az MNB-ről szóló külön törvény tekintetében az új alkotmány minősített többséget, vagyis kétharmados többséget írjon elő.