Ez a téma az állampolgárok jogaival és kötelességeivel foglalkozik, elsősorban azzal, hogy ezek közül melyeket a legcélszerűbb az alkotmányban is feltüntetni.


Már az ókori görögök is gondolkodtak arról, hogy létezniük kell bizonyos jogoknak, melyek akkor is megilletik az embereket, ha azok épp nincsenek konkrétan az adott állam törvényeibe foglalva. Szophoklész Antigoné című drámájában is az képezi a fő konfliktust, hogy Antigoné eltemeti testvéreit, holott azok az uralkodó, Kreón törvényei alapján államuk árulói, így nem jár nekik temetés. Antigoné azonban érzi, hogy a földi törvények fölött, kell lennie egy sokkal magasabb rendű törvénynek is, mely minden embernek megadja a jogot a tisztességes temetéshez.

 

Az emberiség fejlődése során, ahogyan az írott törvények egyre fontosabbakká váltak, ezeket a magasabb rendű, alapvető, mindenki számára nyilvánvaló emberi jogokat is elkezdték írásba foglalni. Számos ilyen dokumentum született az angol polgári forradalom alatt is, azonban az igazi mérföldkő talán az 1789-ben, Franciaországban elfogadott Emberi és polgári jogok nyilatkozata volt, mely az egész emberiség számára készült, és tételesen felsorolta azokat a jogokat, melyekről a készítők úgy gondolták, hogy a világon minden embert születésétől fogva megilletnek. Ezt a dokumentumot később beépítették a francia forradalmi alkotmányba, s ezzel a francia állam vállalta, hogy állami eszközökkel szerez érvényt a szövegben foglaltaknak.

A mai magyar alkotmány a XII. fejezetben tárgyalja az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit. Mindez azért érdekes, mert a világ legtöbb alkotmánya, ezt a témát szokta legelőször taglalni, ezzel emelvén ki azt, hogy az adott állam tiszteletben tartja polgárainak jogait. Magyarországon viszont az alkotmányban jelenleg csak a választások alapelvei, a nemzeti jelképek és az alkotmány záró rendelkezései vannak még ennél is hátrébb sorolva.


Tartalma tekintetében nincs a fejezetben semmi meghökkentő, biztosítja például a szólás-, gondolat-, vélemény- és sajtószabadságot, a gyülekezés szabadságát, a vallásszabadságot, deklarálja, az élethez, a jó hírnévhez, a munkához vagy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.

 

Mivel az Országgyűlés célja azonban egy új alkotmány elfogadása, így az ezzel kapcsolatban felmerülő vitás pontok tisztázása az, ami leginkább szükséges. Magyarországon és a világ nagy részén komoly vita övezi például az abortusz kérdését. Az abortusz tekintetében az élethez való jog értelmezése merül fel. Ha egy, az anyja hasában növekvő magzatot emberként kezelünk, akkor őt is megilleti az élethez való jog, így nem pusztítható el. Másrészről viszont az anya szabadon rendelkezhet saját teste felett, így nem kényszeríthető egy általa nem akart terhesség felvállalására sem.

 

Bekapcsolható ide a halálbüntetés is, ugyanis nyilvánvalóan sérti ez is az élethez való jogot, mely mindenkit, mindenkor megillet, mindennek ellenére, a halálbüntetés bevezetése mellett is számos praktikus érvet tudnak felhozni annak támogatói.

 

Érdekes a munkához való jog is. A legtöbb alkotmány direkt nem kötelességként tárgyalja a munkát, ugyanis ez félreértelmezhető lenne. Vannak azonban ma is olyan szocialista országok, ahol a munka még mindig kötelessége az állampolgároknak. A magyar alkotmányban az szerepel, hogy az állam biztosítja a munkához való jogot, azaz Magyarországon mindenki dolgozhat, aki tud és akar. A rendszerváltás előtti alkotmány is hasonlóképp szabályozta ezt a kérdést, azonban kötelességként tüntette fel a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozását, és a dolgozók életszínvonalának emelését is.

 

A kötelességeket vizsgálva, a mai alkotmány tulajdonképpen háromféle kötelességet sorol fel. Egy nem vonatkozik mindenkire: a szülők kötelesek gondolkodni kiskorú gyermekeik neveléséről. A másik kettő viszont igen, az első a haza védelme, ha szükséges, a második pedig a közteherviselés, ide tartozik például az adók befizetése is. Fontos, hogy hazánkban már nincsen kötelező sorkatonai szolgálat, azonban ez összeegyeztethető az alkotmánnyal, hiszen az nem csak fegyveres védelmet ír elő.

 

Az alkotmány e fejezete azért rendkívül fontos, mert ha egy jog, vagy kötelezettség belekerül, akkor az mélyen integrálódni fog a magyar jogrendszerbe. Az a szituáció ugyanis, amikor az Országgyűlésben egy frakciónak, frakciószövetségnek egyedül is alkotmányozó többsége van (mint ahogy ebben a ciklusban a Fidesz-KDNP frakciónak) igen ritka, így ami egyszer az alkotmányba kerül, azt a későbbiekben is nehéz lesz megváltoztatni.

 

Éppen ezért fontos, hogy megtörténik-e, és ha igen, milyen irányba történik e tételek kiterjesztése. Releváns felvetés például a lakhatáshoz való jog esetleges alkotmányba építése is. Ezt a javaslatot jelenleg a Lehet Más a Politika frakciója szeretné leginkább az alkotmányszövegben látni. Ez ösztönözné az államot a hajléktalanhelyzet mielőbbi megoldására.

 

Említendő még, hogy a jelenlegi alkotmány semmilyen olyan jogot nem tartalmaz, melyek a jövő nemzedékeit illetnék. Ezek a jogok azért érdekesek, mert a ma élőkre nézve tulajdonképpen kötelességekkel járnak. Ha például a jövő nemzedékeknek is joga van az egészséges környezethez, az azt jeleni, hogy a ma élőknek kötelessége annak megóvása, hiszen ha mi károsítjuk a természetet, azzal unokáink egészséges környezethez való joga sérül. Ilyen fajta jogok számos alkotmányban találhatóak, nagy kérdés, hogy a készülő magyar alaptörvénynek vajon lesznek-e ezzel foglalkozó részei.

 

Tény tehát, hogy a mai magyar alkotmány alapvető jogokkal és kötelességekkel foglalkozó fejezete a jelenlegi formájában sem szorul feltétlenül komolyabb módosításokra. A világ más alkotmányaihoz hasonlítva nem elegáns, hogy a magyar alkotmány ennyire hátra sorolja ezt a részt a szöveg egészében. Vitát generálhat még az élethez való jog értelmezése az abortusszal, a halálbüntetéssel, vagy az eutanáziával kapcsolatban, a lakhatáshoz való jog, vagy a jövő nemzedékeinek jogainak alkotmányba iktatásának szükségessége is.

 

Az ezekkel kapcsolatos véleményeket dolgozza fel, és összesíti ez a téma.