Az állami igazságszolgáltatás kialakulása előtti időkben a bűnelkövetőket senki nem üldözte és büntette következetesen, emellett két ember gazdasági témájú vitájában sem volt senki, aki olyan döntést tudott volna hozni, mely mindkét félre nézve kényszerítő erejű. A vitákat legbiztosabban fizikai harc, erőszak útján lehetett eldönteni, a bűnelkövetőket pedig egyedül a károsultak bosszúja üldözte. A későbbiekben az igazságszolgáltatás fokozatosan vált állami monopóliummá, mára pedig az állam egyik legfontosabb tevékenységévé.

 

A modern államok egyik fő ismérve, hogy területükön csak az adott állam rendelkezik szuverenitással, azaz az állam birtokolja a legfőbb hatalmat. Az állam az egyetlen, mely eldöntheti azokat a vitákat, melyet a felek nem tudnak maguk között rendezni, és az állam az egyetlen, akinek jogában áll üldözni és elítélni a bűnelkövetőket. Csak az állam hozhat ezekben az ügyekben olyan döntéseket, melyeket az egyes állampolgárok kötelesek elfogadni, hiszen ez az egyetlen erő, mely saját döntéseinek elfogadását végső esetben rá is kényszerítheti az állampolgárokra.

 

A Magyar Köztársaság jelenlegi Alkotmánya szerint, mindenkinek joga van a személyi biztonságra, a szabadságra és csak akkor lehet korlátokat felállítani, ha a törvény arra felhatalmazást ad az illetékes szerveknek. Az állam és az emberek közötti hatékony együttműködésért részben az igazságszolgáltatás szervei (bíróság, ügyészség és egyes ellenőrző szervek), részben a rendészeti igazgatás szervei (rendőrség és egyéb rendvédelmi szervek) felelnek. Fontos az alapvető jogok szempontjából, ha a jog nem alapozza meg, ne lehessen rendészeti fellépésre lehetőség, tehát például a rendőrség ne tudjon eljárni úgy, hogy eljárása nem felel meg a törvényeknek. A törvényeket pedig olyan képviselők alkotják, akiket az állampolgárok választanak, így valósul meg elméletileg az a berendezkedés, melyben az állampolgárok önmaguk életét igazgatják.

 

Az igazságszolgáltatás egyik legfőbb feladta, hogy az állam és a benne élő polgárok közötti, illetve a polgárok egymás közötti vitás ügyeit tisztázza a törvény adta keretek között és akként érvényesüljenek az alkotmányos alapelvek, hogy ne pusztán jogszolgáltatásról, de igazságszolgáltatásról is beszélhessünk. A bíróságok az igazságszolgáltatást gyakorló, más hatalmi ágaktól független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságok. Magyarország bíróságairól a Magyar Köztársaság Alkotmánya X. fejezete rendelkezik. Eszerint a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait, ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét és büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

 

Az igazságszolgáltatás a bírók és a bírák feladata. A bíróságok a törvényben szabályozott eljárás során a vitássá tett vagy megsértett jogról végleges jelleggel döntenek. 1997-ben az alkotmány 47. §-ának (1) bekezdését módosították, mely szerint az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság, a megyei bíróságok, helyi és munkaügyi bíróságok gyakorolják.

 

Egy hazánkhoz hasonló jogállamban elengedhetetlen feltétel az igazságszolgáltatáshoz a bírósági szervezet és a bírák függetlenségének biztosítása, emellett a bíróságok és a bírák feladatainak törvényi szintű meghatározása.

 

Az igazságszolgáltatás fogalmát sem az alkotmány sem más törvény nem határozza meg. Az Alkotmánybíróság többször is foglalkozott a fogalom pontos definiálásával, és egy 1996-ban hozott határozata alapján a “bírói hatalomhoz kapcsolódó, az eljárási törvényben szabályozott közhatalmi tevékenység “-nek nevezi.

 

Napjainkban Magyarországon számos olyan vélemény hallható, mely szerint az igazságszolgáltatás nem elég hatékony, a bűnelkövetőket nem üldözi elég következetesen, vitás ügyek eldöntésében pedig sokszor befolyásolható, nem függetlenként dönt. Tény, hogy ha valahol túlságosan sok a regisztrált bűncselekmény, az jogosan veti fel az igazságszolgáltatási, és bűnüldözési struktúra újragondolásának szükségességét. Hazánkban például az a közvélekedés, hogy túlságosan magas a lopások, s ezen belül is a nem felderített lopások száma. E hangulat javításáért az államnak is kötelessége tennie valamit.

 

Egyáltalán nem biztos, hogy az igazságszolgáltatási struktúra megváltozatása önmagában magával hozhatja a közhangulat javulását, sőt. Tény azonban, hogy az állami igazságszolgáltatási szisztéma több szempontból is módosításokra szorul.

 

Többen vitatják például, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelenlegi formájában megfelelő lenne érdemi munka végzésére.  Az OIT-nak 15 tagja van, 9 bíró, akiket a bírák küldöttértekezlete delegál, az igazságügyekért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi kamara elnöke, az Országgyűlés két bizottságának egy-egy tagja, elnöke pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Az OIT feladatai a bírósági szervezet igazgatásával kapcsolatosak.

 

Az igazságszolgáltatás olyan állami feladat, melynek igen nagy hatása van az állampolgárok mindennapi életére. Nem szerencsés, ha az igazságszolgáltatás túlságosan szigorú, mert ez esetben nagyobb eséllyel dönthet rosszul, vagy ítélhet el valakit nem megalapozott vádak alapján. Mindemellett azonban hatékonynak is kell lenne, hiszen, ha nem lép fel eléggé határozottan, s a bűncselekményeket nem üldözi eléggé következetesen, akkor az adott államban valószínűsíthetően meg fog nőni a bűnelkövetések száma, mert az ott élők azt fogják érezni, hogy nincs aki felelősségre vonná őket. Másrészt a szaporodó bűncselekmények károsultjai elveszítik az államba vetett bizalmukat, mert nem fogják érezni, hogy bárki, vagy bármi hatékonyan képes lenne megvédeni őket. Ez pedig az önbíráskodás elterjedéséhez vezethet, mely már az állami igazságszolgáltatás előtti korokra emlékeztet.

 

Ez a téma az állami igazságszolgáltatással kapcsolatos véleményeket gyűjti.