A népszavazás a népképviselet érvényesítésének egyik fő eleme, amelynek során a választópolgárok a parlamenti és az önkormányzati választásokon kívül is kifejezhetik az akaratukat és a véleményüket egyes kérdésekben.

Magyarországon a népszavazások és a népi kezdeményezésekről az Alkotmány (28/B. §-28/E. §), a részletes szabályokról külön törvény rendelkezik. Hazánkban a népszavazás lehet helyi, országos, utóbbi esetben ügydöntő (azaz az Országgyűlésre nézve kötelező érvényű), illetve véleménynyilvánító.

Láthatjuk, hogy Magyarországon jelen van a népszavazás intézménye, de vajon a nyugati demokráciákban is bevett szokás mindez?

A nyugati demokráciák az évszázadok során folyamatosan integrálták a közvetlen demokrácia intézményeit. Hasonló folyamaton ment keresztül Kelet- és Közép-Európa is: a közvetlen demokrácia formái a vizsgált terület alkotmányos struktúráinak részévé váltak, ahogyan Andreas Auer megfogalmazása szerint a „tényekből normává” értek. Elmondható, hogy Kelet- és Közép-Európa megújult demokráciái előtt példaként lebegett a nyugati országok begyakorolt mintája, de kénytelenek voltak azt új és egyedi tartalommal feltölteni. A sajátos kelet- és közép-európai sors, a nyugathoz viszonyított periféria-szerep arra kényszerítette az államokat, hogy igen rövid idő alatt magukévá tegyék ezen intézményeket (s még sok egyebet is), mégpedig a térség viszonyainak megfelelően. Ennek következtében nem alakultak ki teljesen új intézmények, de a régi formákat új, „kelet- és közép-európai tartalommal” töltötték fel.

Az európai népszavazásokat vizsgálva, célszerű összehasonlítást tennünk a világ más tájain tartott népszavazásokkal. 1998 és 2008 közötti tíz esztendő alatt megközelítőleg 87 népszavazást tartottak. Ebből az európai 50, a közel-keleti 7, afrikai 10, amerikai 12, ázsiai és csendes-óceáni pedig 8 darab.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a vizsgált időszakban a népszavazások hatvan százaléka az Öreg Kontinenshez köthető. A továbbiakban célszerű megvizsgálni azt, hogy a közvetlen demokrácia egyik fontos sarokpontjának (népszavazások és az azokon feltett kérdések) mi a megoszlása az európai térség államai között.

A nyugat-európai országok közül Hollandia az egyetlen olyan ország, ahol eddig még nem tartottak népszavazást (csak a Lisszaboni szerződésről), s a holland alkotmány sem tartalmaz rendelkezéseket a népszavazással kapcsolatban. Németországban az 1949-ben elfogadott alkotmánya, egyetlen esetben, az ország területének újrafelosztásával kapcsolatban ismeri el (29. cikkely) a népszavazás intézményét, s ebben az esetben is csak az érintett területek lakosságának lehet szavazni. Országos szintű népszavazásra egyáltalán nincs mód, pedig a német alkotmány kimondja: „Minden államhatalom a néptől származik. A nép az államhatalmat választások, szavazások, valamint a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás meghatározott szervei útján gyakorolja.” Finnország alkotmányában 1987-től szerepel a népszavazás intézménye, azonban már előtte is rendeztek népszavazást. Portugália alkotmányában két évvel későbbtől, 1989 óta vannak a népszavazással kapcsolatos rendelkezések. Nagy-Britanniában mivel nincs írott alkotmány, ezért a népszavazás intézménye sincs szabályozva, ebből következik, hogy sem jogi, sem politikai hagyományai nincsenek, ennek ellenére mégis rendeztek már regionális népszavazásokat.

Franciaországban 1793 óta tartanak népszavazásokat. A jelenlegi francia alkotmány 3. cikkelye rendelkezik a közvetlen demokrácia eme eszközéről.

Olaszországban kétfajta népszavazás létezik. Az egyik fajtája az úgynevezett alkotmányozó, amelynek során az Olasz Köztársaság alkotmányának változásairól népszavazás is dönthet. A másik fajtája a törvényhozó népszavazás, amely a már létező törvények megerősítésére, illetve teljes vagy részleges eltörlésére irányul.

Svájcban a népszavazás a politikai rendszer szerves része és gyakran alkalmazott eszköze. A világon egyedülállóan széles a népszavazásra feltehető kérdések köre, illetve a népszavazások száma, többek között ennek is köszönhetően Svájc a konszenzusos demokrácia mintapéldája.

Dániában és Írországban a referendumot minden alkotmánymódosítás esetén lehet alkalmazni. Spanyolországban az alkotmány teljes és részleges módosításakor is népszavazást kell tartani, míg Ausztriában csak a teljes revízió esetén.

A fakultatív népszavazást Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Izland, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország alaptörvénye tartalmazza.

A kelet- és közép-európai országok a fent említett példák alapján alakították ki a népszavazással kapcsolatos szabályozásaikat. Szlovákia, Lengyelország és Romániában van az alkotmány alapján kötelező népszavazás, amely azt jelenti tehát, hogy az alkotmányban meghatározott esetekben kötelező népszavazást tartani. Ennek tükrében kijelenthető, hogy térségünkben sem alakult ki egységes gyakorlat, azonban minden államban létezik a népszavazás valamely formája.

A vizsgált példákból kiindulva egyértelművé válhat számunka, hogy a nyugat-európai gyakorlat közel nem egységes, országos szinten is hatalmas eltérések vannak és számos helyen nem is játszik fontos szerepet a népszavazás. Az angolszász országokban a népszavazás intézménye nincs jelen, vagy ha igen, akkor is csak regionális szinten.

Tóth Bálint