Sokak szerint igenis van létjogosultsága Magyarországon az államformáról szóló vitának. Többen vetették fel például annak lehetőségét is, hogy hazánknak államforma tekintetében a királysághoz kellene visszatérnie. Már jelöltek is vannak a trónra. Megkoronázhatnánk például Árpád-házi Daka József, 92 éves egri lakost, vagy akár I. Levente apostoli magyar királyt is, aki egyébként már egész Európa uralkodójának is tartja magát.

 

Hazánk I. István megkoronázása óta volt királyság kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a második világháborúig. Az első magyar uralkodócsalád az Árpád-ház volt, melynek tagjai saját vérvonalukat a honfoglaló Árpád vezérig vezették vissza. Az Árpád-ház 1301-ben, III. Andrással kihalt. Rövid interregnum után végül az Anjou-házból való Károly Róbert foglalta el a trónt, aki az Árpádok nőági leszármazottja volt. Fia, I. Nagy Lajos halála után a trón – szintén női ágon – Luxemburgi Zsigmondra szállt, akit az első Habsburg király, Albert követett. Ő azonban hamar meghalt, s fia, László már csak a következő király I. Ulászló megkoronázása után született meg, így nem foglalhatta el a trónt. Ulászló viszont 1444-ben, a törökökkel vívott várnai csatában életét veszette. Albert fia azonban még túl fiatal volt ahhoz, hogy a trónra léphessen, így az uralkodói jogok nagy részét Hunyadi János gyakorolta kormányzóként. Hunyadi Halála után Habsburg Albert fia V. László néven, ténylegesen elfoglalhatta a trónt, azonban az ő uralkodása is rövidre sikeredett. 1458-ban Hunyadi János fia, Mátyás került a trónra, ő viszont 1490-ben hivatalos utód nélkül halt meg. A trón a Jagelló-házra szállt, II. Ulászló és II. Lajos uralkodásának a mohácsi csata vetett véget. Ez után egy rövid polgárháborús időszak következett, melyben a Habsburgok erősebbnek bizonyultak Szapolyai János híveinél, s a Habsburg-ház elfoglalta a magyar trónt.

Az utolsó Habsburg király IV. Károly volt, aki az első világháborút követő zűrzavarban, az eckartsaui nyilatkozatban elfogadta, hogy az őszirózsás forradalom eredményeképp Magyarországon kikiáltották a népköztársaságot, s lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról (a királyi címről azonban nem).

A Tanácsköztársaság bukását és a román hadsereg bevonulását követően, Horthy Miklós kormányzóvá választásával, az ország államformája királyság maradt, a királyi jogokat azonban a kormányzó gyakorolta. Horthy a húszas években egyébként kétszer is megakadályozta IV. Károly visszatérését a magyar trónra. A király ugyanis tudomásul vette, hogy a háború győztesei megtiltották, hogy a Habsburgok Ausztria trónjára lépjenek, nem rendelkeztek azonban Magyarországról.

A második világháború után az ország államformája ismét népköztársaság lett.

 

A napokban Daka József, 92 éves magyar állampolgár nyújtotta be igényét a magyar trónra egy, az Országgyűlésnek címzett beadványban, melyben felvázolja családja rövid történetét is. Mielőtt azonban a köztársaságpárti képviselők ellenállása megroppanna Daka súlyos érveinek özönében, nem árt rámutatni a történet néhány problémás pontjára.

A Dakák komoly múltra tekintenek vissza a beadvány szerint, ugyanis egészen IV. Béláig vezetik vissza vérvonalukat. Daka József elmondása alapján, IV. Béla úgy szeretett volna kibékülni az országát lerohanó mongol sereggel, hogy legkisebb lányát, Jolánt feleségül adta a mongol sereg egyik vezéréhez, Kádánhoz. IV. Bélának valóban volt Jolán nevű lánya, azonban több okból sem valószínű, hogy valóban feleségül ment volna Kádán vezérhez. Egyrészt, mert Kádán vezér az északi mongol seregeket irányította, így az ekkor körülbelül hároméves Jolán hiába epekedett szerelme iránt, hiszen az épp vígan gyújtogatott és fosztogatott lengyel városokban. Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy Jolán az ezerkétszázötvenes években Jámbor Boleszláv, gnieznói herceg felesége lett, mindezt pedig Kádán aligha vette volna jónéven, és valószínűleg Boleszláv sem maradt volna túlzottan jámbor, ha megtudta volna, hogy ifjú felesége másért epekedik. Harmadrészt, Jolán sírja a gnieznói kolostorban (melynek férje halála után apátnője lett) található, így kizárható az is, hogy a pár – Daka állításának megfelelően – Szegeden telepedett volna le. A gnieznói klarissza kolostort egyébként érdemes felkeresni, Jolánt a kápolnában lévő sírjánál történt csodás események miatt avatta boldoggá az egyház.

A Daka család történetét egyébként az újkori magyar történelem főbb eseményein át követhetjük, már-már mikszáth-i színvonalon. Megtudhatjuk például azt is, hogy Daka Ferenc tette meg azt a szolgálatot a magyar hazának, hogy a Kossuth és Petőfi közötti vitákat elsimította, mindezt pedig Petőfi azzal honorálta, hogy a Nemzeti dal egy eredeti nyomását szignózta a Daka családnak. Durva fintora lett volna a történelemnek, ha a Respublika egy példányát is dedikálta volna.

Végezetül pedig Horthy is belép a képbe, Daka József édesapja ugyanis tájékoztatta a Szegeden épp ellenforradalmat szervező Horthy Miklóst, hogy ő bizony az Árpád-ház leszármazottja. Mindezt Horthy „örömmel vette tudomásul”. 1944-ben pedig a kormányzó utasítására – természetesen a legnagyobb titokban – meg is koronázták Árpád-házi I. Daka Józsefet, akit ezután – szintén a legnagyobb titokban – el is szállítottak egy – szintén nagyon titkos – Wehrmacht-iskolába. Az iskolát Daka kitűnően végezte, ezután annak rendje s módja szerint Wehrmacht őrnaggyá léptették elő. Nagy kérdés, hogy milyen hosszú lehetett a képzés, ha 1944 nyári kezdéssel még befejezni is sikerült, valamint az is, vajon törvényszerű-e, hogy a magyar királyok a koronázás után rögtön titkos Wehrmacht iskolába menjenek.

Lehet, hogy már többeknek feltűnt, Őfelsége sorszámozásával sincs minden rendben, a magyar trónon ugyanis volt már egy József király (II. József direkt nem koronáztatta magát magyar királlyá).

I. Józsefről bővebben itt.

 

Nem szabad elfeledkezni I. Levente, Apostoli Magyar Királyról, Minden Magyarok és Európa Királyáról sem. Ha valaki nem vette volna észre, I. Levente 2008. január 1-én lépett trónra, s azóta harcol azért, hogy az emberek szeretetben és békességben éljenek egymással.

I. Leventéről bővebben itt.

 

Sarkadi Zsolt