A, mint Alkotmány

Schiffer Andrással, a Lehet Más a Politika alapító tagjával és frakcióvezetőjével az Országgyűlés épületében beszélgettünk.

Ön szerint van ma Magyarországon alkotmányozási kényszer?

Szerintem Magyarországon semmilyen alkotmányozási kényszer nincs. Az ország, a demokratikus jogállam nagyon jól meglenne a jelenlegi alkotmánnyal is. Nyilvánvaló, hogy a demokrácia megújítására szükség van, mi is erre szerződtünk, ezért jöttünk a parlamentbe. Ezeket a változásokat azonban meg lehet ejteni alkotmánymódosításokkal is és itt nem ad- hoc, párpolitikai célú alkotmánymódosításokra gondolok. Tudomásul vettük azt, hogy az állampolgárok 2/3-os felhatalmazást adtak egy olyan politikai tömbnek, amelyik új alkotmányt szeretne. Ezen a folyamaton belül – amire hangsúlyozom, nincsen szükség – természetesen a parlamenti vitában érvényesíteni fogjuk az LMP elképzeléseit.

Mi a véleményük az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság működéséről? A mandátumarányos szavazás az LMP-t kifejezetten hátrányosan érinti.

Koncepcionálisan más a véleményünk, nemcsak hogy paritásos alapon kéne egy ilyen bizottságot megszervezni, hanem mi eleve azzal sem értettünk egyet, hogy rögtön egy alkotmány előkészítő bizottságot hív össze a parlament. Az LMP-nek az volt a javaslata, hogy először arra jöjjön létre egy paritásos bizottság, hogy az alkotmányozási folyamatot tervezzük meg. Mi azt mondtuk, hogy szerintünk nincs alkotmányozási kényszer, ugyanakkor mi is látjuk azt, hogy vannak komoly legitimációs kihívások. Hogyha nem akarjuk azt, hogy egy új alaptörvény, amit a 2/3-os többség áttol a házon, rövid időn belül komoly vagy, ha úgy tetszik, még komolyabb legitimációs kihívásokkal nézzen szembe, akkor úgy kell megágyazni ennek az alkotmányozási folyamatnak és majdan az új alkotmánynak, hogy ne csak a 2/3-os többségen mutasson túl a konszenzus, hanem lehetőleg a parlament falain is. Egy alkotmánynak ki kell bírnia több ciklusváltást, kormányváltást, éppen ezért adott esetben olyan szereplőket is meg kell próbálni bevonni az alkotmányozási folyamatba, akik ma nemhogy kormányon, de adott esetben a parlamentben sincsenek. A minél szélesebb konszenzusra való törekvésnek, nemzeti együttműködésnek már akkor lőttek, amikor ezt a javaslatunkat lesöpörte az asztalról a többség. Eszük ágában nem volt komolyan megtervezni ezt a folyamatot. Hatalmi szóval lerövidítette a miniszterelnök az alkotmányozásra nyitva álló határidőt, illetve eszük ágában nem volt egy kvalitásos bizottságot életre hívni.

Miért vonultak ki az Alkotmány-előkészítő bizottságból? Úgy gondolják, hogy ezzel rá tudják venni a Fideszt az LMP javaslatainak figyelembevételére?

Nincsenek illúzióink. Mi azért vonultunk ki, mert a 2/3-os többség az első súlyos esetben amint beleütközik egy alkotmányos korlátba, azt rögtön le akarja bontani. Azért vonultunk ki, mert elképzelhetetlen egy jogállamban, egy olyan alkotmánymódosítás, amit egy Alkotmánybírósági döntés ellenére hajtanak végre. Nem utolsó sorban megelégeltük azt, hogy miközben van egy meghirdetett alkotmányozási folyamat, hetente tolnak be újabb alkotmánymódosításokat. Mi azt mondtuk, ha érdemi jogköre fennmarad adó és költségvetési törvények tekintetében az Alkotmánybíróságnak, hogyha a törvény alapján megszerzett jövedelmeket nem bántja az úgynevezett 98%-os adó, és legalább egy politikai ígéretet kapunk arra, hogy nem lesz több alkotmánymódosítás az új alkotmány megszületéséig, akkor természetesen nincs okunk arra, hogy ne térjünk vissza az Alkotmány-előkészítő bizottságba. Nem ez a helyzet, drasztikusan leszűkítették az Alkotmánybíróság jogkörét, és nincsen érdemi álláspont elmozdulás a törvényesen megszerzett jövedelmek visszakövetelését illetően és szó nincs még egy halovány politikai ígéretről sem, hogy nem követi-e a nyolcadik alkotmánymódosítást egy kilencedik vagy tízedik még a tavaszi alkotmány elfogadása előtt.

Az LMP az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz benyújtott koncepciójában javasolja a menekültjog átgondolását, a lakhatáshoz való jog alapjogként való deklarálását, illetve a klímaváltozás, és a fenntartható fejlődés elvének figyelembevételét. Miért tartják önök fontosnak a javasolt rendelkezések bevételét az új alaptörvénybe?

Egy alkotmány nem egy vagy két ciklusra szól, hanem leginkább a jövő generációk számára szolgál iránymutatásként és egy alapzatként a demokrácia működése tekintetében, éppen ezért azt gondolom, hogy a parlamentnek az a felelőssége, hogy egy olyan alaptörvényt alkosson meg, ami több évtized múlva is alkalmas arra, hogy a legsúlyosabb kihívások esetén biztosítsa az egész magyar demokrácia és a társadalom stabilitását. Ezért a XXI. században egy olyan alkotmányt kell Magyarországnak megalkotnia, ha már alkotmányozásról van szó, amelyik reagál a legsúlyosabb kihívásokra. Így reagál arra az ökológiai válságra is, ami az egész világot sújtja. Amikor alapértékekről, alapelvekről beszélünk, nem a pusztán a természetvédelemre kell gondolni, hanem az embernek számot kell vetnie ennek az egész ökológiai krízisnek a tanulságaival, eredőivel és éppen ezért át kell gondolni, mi az a fejlődési pálya, ami fenntarthatóvá teszi az egész bolygót. Olyan elveket szeretnénk - társadalomszervezési vagy globális politikai alapelveket - rögzíteni, mint például a kímélet, megelőzés elve, amik áthatják az egész közpolitikát, illetve az egész demokratikus működést.

Elfogadhatónak tartja az LMP egy esetleges második kamara felállítását a törvényhozásban?

A második kamara agyrém ebben a formában. Ha Magyarország egy etnikailag illetve területileg erősen tagolt állam lenne, akkor természetszerűleg felmerülne a két kamara kérdése. Magyarország etnikailag is többé-kevésbé homogén, nincsenek erős területi identitások, nem szövetségi berendezkedésű állam Ausztriától vagy Németországtól eltérően. Nincs egy olyan örökletes felsőházi hagyomány, mint Angliában. Ezzel együtt mi abban partnerek is lennénk, ha tisztán arányos választási rendszer van, megszűnik az egyéni választókerület, a területi elvet egy kvázi felsőházban vigyük be a politikai döntéshozatalba. Ettől még nem is zárkóznánk el. Olyan fajta felsőházi megoldás, ami korporatív elemeket visz be a demokráciába, ezt hajmeresztőnek és elfogadhatatlannak tarjuk. A mai világban nincsen plusz legitimitása a döntéshozatalhoz valakinek, mert egy Egyházat, vagy az Akadémiát képviseli. Ez teljességgel elfogadhatatlan és a többpártrendszerű demokrácia félreértése, amit itt hadoválnak második kamaráról.

Támogatná az LMP, hogy az új alkotmány rögzítse a határon túli magyarok hazai választójogát?

Megint államfelfogások ütköznek. Mi azt mondjuk, hogy az állam az egy területen élőket szervezi politikai közösségbe. Innentől kezdve a választójog arra való, hogy az egy területen, az állam által egy politikai közösségbe szervezett emberek a közösség ügyeiben valamilyen módon kinyilváníthassák a véleményüket. Elmondhassák azt, hogy a közös adórendszer, nyugdíjrendszer, rendészeti politika, közbiztonság milyen legyen. Ezért fogalmilag kizárt a mi a felfogásunk szerint, hogy a közös ügyekbe olyanok szóljanak bele, akik nem részei az egy területen megszervezett politikai közösségnek.

A munkacsoporti részkoncepciók szerint az új alaptörvénybe, az alapjogok elvonhatatlanságának hangsúlyozása mellett, az ember fogalma a “fogantatástól a haláláig tart” meghatározással kerülne be, illetve a házasságot, mint férfi és nő közötti intézmény, határoznák meg. Önök szerint szükség van e rendelkezésekre az új magyar alkotmányban?

A házasság ügyében az alkotmány, illetve az Alkotmánybíróság szava eléggé világos. Az azonos neműeknek az Alkotmánybíróság mai értelmezése alapján nincsen alanyi joguk arra, hogy együttélésüket házasságnak foglalja el az állam. Innentől kezdve semmiféle ok nincs arra, hogy a jelenlegi szövegen változtassunk. Nekünk határozott álláspontunk nincs a kérdésben, viszont úgy gondoljuk, hogy nem lehet több évtizedre előre kizárni annak a lehetőségét, hogy adott esetben az azonos neműek együttélése tekintetében valamiféle társadalmi konszenzus kialakuljon, ami ma nincsen. Ne zárjuk ki azt, hogy húsz-harminc év múlva ilyen nem létezhet. Egy szó, mint száz, ez egy provokált műbalhé. Semmi szükség nincsen ennek a státus quo-nak a megbontására. Abortusz, életvédelem tekintetében még súlyosabban erről van szó. Az Alkotmánybíróság kétszer is nagyon világosan állást foglalt 1991-ben és 1998-ban. Ennek alapján kialakult egy életvédelmi status quo, mely bár az én személyes véleményemtől jóval konzervatívabb álláspont, mégis azt gondolom, hogy itt – miután világnézeti szempontból antagonisztikus ellentétek is vannak – ez a status quo egy elfogadható konszenzust jelenthet a különböző világnézetű emberek között. Ez párton belül is igaz. Abortusz ügyben nálunk párton belül sincsen egyetértés, abban viszont konszenzus van, hogy a jelenlegi életvédelmi status quo-t nem kéne bolygatni. A KDNP-nek az a javaslata, amely deklarálná a magzat élethez való jogát, gyakorlatilag az abortusz teljes tilalmát jelenti, ami nem gondolom, hogy a Fidesz szavazatszerzési szándékainak megfelel.

Véleményük szerint a preambulum hivatkozhat a kereszténységre, vagy a Szent Koronára?

Eleve a preambulum körül generált vitát egy teljes műbalhénak tekintem. Pontosan arra jó, hogy elterelje a figyelmet lényeges dolgokról. A preambulumnak különösebb normatív jelentősége nincsen, viszont arra kiváló, hogy az ideológiai háborúkat újra lehessen játszani. Mi ebben nem szeretnénk partnerek lenni. Az LMP-nek az az álláspontja, hogy egy igen rövid preambulumra lenne szükség, ahol össze lehet foglalni azokat az értékeket, amikben egyébként nagyjából mindenki ebben az országban, pártállásra, világnézetre tekintet nélkül egyetérthet. Nem ördögtől való, hogyha egy preambulum történeti hagyományokra vagy az államiság kezdeteire hivatkozik. Amiből mi nem tudunk engedni, hogy csak olyan preambulum, csak olyan normaszöveg elfogadható a számunkra, ami biztosítja az állam világnézeti semlegességét. Magyarul egy szekuláris államban az alkotmány szakrális szövegeket nem tűr.

A Lehet Más a Politika többször leszögezte, hogy üdvözölnék, ha az új Alkotmányt népszavazás fogadná el. El tud képzelni olyan politikai helyzetet is, amikor az LMP egy esetleges népszavazáson a ’Nem.’ mellett kampányolna?

Alapvetően azon az állásponton vagyunk, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ha már itt új alkotmányra adta a fejét az alkotmányozó többség, akkor mindenképpen az 1989-es jogállami forradalom alapértékeit kell megőrizni. Az alkotmánynak vissza kell tükröznie az eddigi láthatatlan alkotmányt, tehát az Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenységét. Mi azt szorgalmazzuk, hogy azokat a tételeket, amelyeket az elmúlt húsz évben, különösen az első nyolc évben az Alkotmánybíróság kifejtett, szövegszerűen ültessük be az alkotmányba. Mi abban az esetben nyilvánvalóan nemmel szavaznánk egy ilyen alkotmányra, - ha egyáltalán lesz erről népszavazás - ha egyrészt számunkra fontos alapjogokat, alapértékeket nem fogadna be, vagy ha olyan alkotmány születik, amely megbontja az eddigi status quo-kat, vagy éppen az állam világnézeti semlegességével szembe megy. De nem szaladnék ennyire előre. Nekünk az is elfogadható, ha nem népszavazással erősítik meg, hanem a hatálybalépést függővé teszik, attól, hogy egy következő parlament 2/3-os többsége számára ez a szöveg elfogadható-e.