Az 1848 március-áprilisában lezajló európai forradalmi hullám nyomán valósult meg az az "alkotmányos reform", mely radikálisan változtatta meg a magyar közjogi rendszert. Ma mindezt csak "április törvényekként" emlegetjük.


Az úgynevezett "április törvények" alapjaiban változtatták meg az állam berendezkedését, a polgári alkotmányosság kritériumai szerint alakították azt át. Nem alkotmánylevélbe foglalta a törvényhozás a leglényegesebb szabályokat, hanem egy sor törvényben fektették le a "rendszerváltás" reformjait Európa többi államában már kidolgozott, azokhoz hasonló elveket szem előtt tartva.

Az állam alapjául szolgáló törvények véglegesen szakítottak a rendi struktúrákkal és szemlélettel. Ezt mind tartalmi, mind megfogalmazása bizonyította, például azzal, a rendi kifejezés használatát következesen kerülték a jogszabályok megalkotása során.

Mindezeket a törvényeket csupán a társadalmi átalakulás legfontosabb lépéseinek szánták. Így a jobbágyfelszabadítással széles tulajdonosi réteget teremtett, azonban más kérdéseket későbbre halasztottak, "melyek az ország belbékéjét és a nemzeti szabadságnak rögtöni intézkedését" nem igényelte.