Van-e jelenleg alkotmányozási kényszer Magyarországon?
Kényszerről biztos, hogy nem beszélhetünk, úgy tudom, a jobboldali képviselők is osztják ezt a véleményt, maga Salamon Elnök Úr is ezen a véleményen van. Azon, hogy egy jogállam működtetéséhez alapvetően megfelel a 89-es alkotmány. Tudom, hogy a száma alapján sokan 49-es alkotmányról beszélnek, de a zászlón és a himnuszon kívül gyakorlatilag semmi nem maradt változatlan 89 után, ebben, az elfogadásának évét tekintve 49-es alkotmányban. Azt gondolom tehát, hogy tartalmilag nyugodtan beszélhetünk 89-es alkotmányról. Ez az alkotmány betöltötte, és be is tölti a szerepét. Szólhatnak érvek amellett, hogy új alkotmányt fogadjon el az Országgyűlés, de alkotmányozási kényszerről biztos, hogy nem beszélhetünk. A jelenlegi alkotmányban, mind az állampolgári jogok, mind az alapjogok, mind pedig a demokratikus állami berendezkedés garanciarendszere szerepel. Sőt azt tudom mondani – ismerve a koncepciót – az én meglátásom szerint pontosabban és jobban, mint az új alkotmányban fog.
Szükség van új alkotmányra, vagy esetleg elég lenne módosítani a jelenlegit?
Szükség nincs új alkotmányra, lehet új alkotmányt elfogadni, de én más okokból tenném ezt - ha rajtam múlna –, mint ami miatt a mostani kormánytöbbség teszi és fontosnak gondolja. Az elmúlt 20 év során kétségtelenül történtek olyan változások, amelyek indokolhatják egy új alkotmány elfogadását. Itt nem alapvetően a számozásáról van szó, vagy, arról, hogy a preambulumban ott szerepel az „ideiglenes” jelző. Ezeket egy egyszerű módosítással ki lehetne onnan venni. Van is európai példa arra, hogy amikor jól bevált, az úgynevezett ideiglenes alaptörvény, az ideiglenes jelzőt kivették belőle, és azt mondták, hogy innentől fogva az alkotmány nem ideiglenes. Ami valójában indokolhatja új alaptörvény elfogadását, az például az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. Nem véletlen, hogy mi az Európai közösséghez való csatlakozásunkat, tartozásunkat, illetve ennek a deklarálását javasoltuk a preambulumban elsősorban megjeleníteni. Vannak továbbá olyan rendelkezések az alkotmányban, amelyekről jó lenne, ha az elmúlt 20 év gyakorlata alapján az alaptörvény pontosabban rendelkezne. Ilyen például a szólásszabadsághoz és az emberi méltósághoz való jognak az egymáshoz való viszonya, de persze lehetne más példát is mondani. Ezek tehát indokolhatják azt, hogy csokorba gyűjtsük őket és ezek egy új alkotmány formájában, ne pedig módosító javaslatok formájában kerüljenek a Ház elé. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt a 89-es alkotmány értékeit megőrizve kell megtenni. Az abban foglalt értékrendre, valamint az elmúlt 20 év a társadalmi és jogfejlődésére kell alapozni. Rendszerét tekintve jónak tartom a 89-es alkotmányt, garanciarendszerét és az alapvető jogok katalógusát szintén jónak tartom. Többségében harmonizál a nemzetközi egyezményekkel. Az új alkotmányt tehát én inkább úgy tudom elképzelni, hogy az a 89-es alkotmány továbbfejlesztése egy formálisan új alaptörvény képében.
A kereszténységre és a Szent Koronára való utalás bekerüljön-e az alkotmányba, hisz tudjuk, a preambulumnak semmiféle rendelkező ereje sincs.
Ez így igaz, valóban nincsen rendelkező ereje. A jogszabályokhoz valamilyen joghatás szokott tartozni, a preambulumoknak viszont az a sajátossága, hogy joghatást közvetlenül nem keletkeztetnek. Azonban a preambulum meghatározza magának az alaptörvények a szellemiségét. Azért fontos, mert a preambulumban rögzítjük azokat az alapelveket, amelyet egy állam, a törvényalkotó a legfontosabbnak tart, aminek mentén kívánja az alaptörvény rendelkezéseit meghatározni, és aminek az irányvonalán haladva kívánja megalkotni az egyéb jogszabályokat. Pont ezért mondjuk azt – visszatérve az előző kérdésre – hogy a preambulumban meg kéne jelennie az európai közösséghez tartozásuknak. Ezt én egy olyan alapértéknek tartom, aminek hangsúlyozása nem csak elvi kérdés, hanem amiből sok praktikus, joghatást kiváltó rendelkezés is következik. Így például a közösségi jog elismerése, az integráció felgyorsításának támogatása, a közösségi jog elsődlegességének elismerése, stb. Ugyan ezért fontos az, hogy belekerül-e a preambulumba a Szent Korona, avagy a kereszténységre utalás. Persze ha már itt tartunk, én azt mondom, a zsidó-keresztény kultúrkörre való utalás – korábban még kormánypárti képviselők is együtt használták ezt a fogalmat – lehet része a preambulumnak, de csak akkor, ha valóban a kultúrkörre utal, és nem a keresztény vallásra. Viszont ha ezt megtesszük, és az igazsághoz közelíteni akarunk, mellé kell tenni, az antik kultúrára való utalást is. A keresztény kultúra és az antik kultúra együtt határozzák meg, és határozták meg Magyarország kulturális és politikai fejlődését. Tehát, ha egyiket megjelenítem, meg kell jeleníteni a másikat is. Emellett nagyon egyértelműen kell tenni, hogy nem a keresztény vallásra gondolok, hanem kizárólag a kultúrára, hiszen az alkotmánynak a világnézeti semlegesség talaján kell állnia. Márpedig a mostani alkotmánykoncepció, amikor a preambulumról rendelkezik, nem tartalmazza ezt a megkülönböztetést. Így gondolhatunk a kultúrkörre és gondolhatunk a keresztény vallásra is. Azért tartom ezt nagy problémának, mert a koncepció nem rendelkezik az állam és az egyház szétválasztásáról. Sem a preambulumban, sem máshol.
Természetesen a Szent Koronát, minden jóra való magyar embernek tisztelnie kell, mint 1000 éves történelmünk egyik legfontosabb szimbólumát és jelképét. De először is el kell választanunk a Szent Korona megjelenítését, és a Szent Korona-tan megjelenítését. És a Szent Korona-tanra történő utalás mintha sajnos megjelenne számomra ebben a koncepcióban. Őszintén remélem, hogy a kormánypárti képviselők nem a Szent Korona-tanról akartak szólni, csak a megfogalmazás homályos. Eddig ezt sem a Fidesz, sem a KDNP nem támogatta, de egyelőre mégis kiolvasható. Nem a preambulumból, hanem – azt hiszem az alapvető rendelkezések között – szerepel egy ilyen mondat. A Szent Korona-tannal kapcsolatban az a probléma, hogy akár az 1290-es megjelenési formáját, akár a Tripartitumban megjelenőt, akár a Horthy-korszakban tetten érhetőt elemezzük, alapja mindenképpen az marad, hogy a nemesség hatalma a királytól, a király hatalma pedig a nemességtől származik. Ezen kívül bizonyos társadalmi rétegeket nem ismer el államalkotó elemeknek. Nem is szólva arról, hogy a Szent Korona-tan alapján, a mindenkori kormánynak a történelmi Magyarország az egységének a helyreállítása lenne a kötelessége. Revizionista törekvéseket pedig úgy tudom, ma az Országgyűlésben a Jobbikon kívül nem támogat senki. Inkább az európai egység irányába kéne méginkább elmozdulni, azt kéne szorgalmazni, hogy a határok megszűnjenek. A fizikai és a „lelki határok” is, a határon túli magyarok pedig egy egységes Európában élhessenek magyarként. A Szent Korona-tan kirekeszt társadalmi rétegeket az államalkotó elemek közül, ami számunkra elfogadhatatlan. Ennyit tehát a Szent Korona-tanról nagyon gyorsan, nagyon sablonosan, nagyon vázlatosan és nagyon általánosan. A Szent Korona megjelenítése természetesen lehetséges, önmagában nem is feltétlenül elfogadhatatlan. De egységében kell néznünk és értékelnünk a koncepciót. Tölgyessy Péter írt róla nemrég egy cikket. Kifejti, hogy a tervezet alapján ez lenne az az alkotmány Európában, ami a legbővebben rendelkezik a nemzeti szimbólumokról. Ezt pedig vessük össze azzal, hogy egyébként egy nagyon szűkszavú alkotmányt terveznek elfogadni. Ha elolvassuk azt, hogy hány helyen jelenik meg a Szent Korona, hány helyen jelenik meg a kereszténységre való utalás – minimum kettő, de inkább 3 helyen, egyik is és másik is –, a zászlóba belekerül a címer, amin ott van a Szent Korona, esetleg még a babérkoszorú is, ami korábban övezte a címert, akkor összességében azt a képet kapjuk, hogy egyértelműen, csak és kizárólag konzervatív értékrendet tükröző alkotmányt terveznek. Másrészt pedig egy inkább múltba révedő, elsősorban a hagyományokra alapozó, a hagyományok tiszteletét szem előtt tartó alkotmány tárul elénk, nem pedig egy 21. századi progresszív és egyébként a jövőről és a jövő generációinak szóló alaptörvény. Ezért állítom, hogy a preambulumban nem elsősorban a Szent Koronát, hanem az európai közösséghez való tartozást kellene hangsúlyozni. És ne felejtsünk el még egy dolgot: a Szent Korona nem csak az 1000 éves államiságunk jelképe, hanem a királyságé is. Magyarország pedig köztársaság ezért én azt mondom, a preambulumban elsősorban a köztársasági államformának kell megjelenni, nem pedig egy olyan szimbólumnak, ami más államformára utal, nevezetesen a királyságra. Önmagában tehát, ha egy-egy ilyen szimbólum megjelenik azzal nincsen probléma, sőt azt tudom mondani, hogy külön-külön talán egyikkel sem lenne probléma. Mert hát miért ne lehetne a zászló közepén a címer, rengetek állam zászlajának a közepén ott van az államnak a címere. A baj tehát csak az, hogy a szimbólumok halmozása egy inkább múltat idéző, mint a jövőt vizionáló alaptörvény eredményez majd.
Az új alkotmány koncepciója nem rendelkezik arról, hogy egy vagy két kamarás legyen a parlament. Ön szerint lehetnek előnyei a kétkamarás parlamentnek vagy maradjon a jelenlegi egy kamara?
A KDNP-s elképzelés szerint a kétkamarás parlament teljesen, vagy túlnyomó részben korporatív alapon szerveződne. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tisztségek betöltésével valaki automatikusan tagjává válik a második kamarának. Egy ilyen testületnek pedig meglehetősen kérdéses a legitimációja. Mindenki egyetért azzal, hogy a törvényhozásnak népképviseleti elven kell alapulnia. A népképviseleti demokráciának pedig az az alapja, hogy a döntéshozókat, a parlamenti képviselőket a nép közvetlenül választja meg. Egy második, korporatív alapon felálló kamaránál, a tisztsége alapján válik képviselővé valaki. Így tehát egy népképviseleti demokráciában ennek a megoldásnak a legitimitása meglehetősen csekély. Sokan hivatkoznak arra, hogy Magyarországon nagyon sokáig működött kétkamarás parlament. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést tennék. Az egyik, hogy a királyság talán tízszer annyi ideig létezett Magyarországon, mint a népköztársaság, a tanácsköztársaság és a három köztársaság együttvéve, mégsem tervezi visszaállítani a kormányzat. A másik, talán fontosabb megjegyzés: a történelmi második kamara legitimitása éppen a Szent Korona-tanból származik, hiszen az egyházi és világi főnemesség képviseltette magát a második kamarában. És ne feledjük, a Szent Korona-tan értelmében a király hatalma a nemességtől a nemesség hatalma a királyságtól származik. Egy, a Szent Korona-tant alapul vevő államberendezkedésben esetében tehát nagy legitimitása van egy ilyen, korporatív második kamarának. Megjegyzem, a határon túli magyarok, avagy a kisebbségek véleményét könnyedén be lehet csatornázni az egykamarás rendszerbe is. Nyugodtan ülhet 3-5 határon túli magyarok által megválasztott képviselő az egykamarás rendszerben is a Parlamentben – a mi meglátásunk szerint helyesebb, ha tanácskozási joggal, mások szerint szavazati joggal – és képviselheti a határon túli magyarok érdekeit. Kisebbségek szintén ülhetnek itt és képviselhetik a kisebbségek érdekeit, ugyanúgy, ahogy ez az önkormányzatokban teszik.
Elég a fél éves időtartam az új alaptörvény kidolgozására?
Az idővel is van probléma, de nem elsősorban azzal. Egyrészt hosszabb és komolyabb társadalmi vitára lett volna szükség, ami nem csak konferenciákban kellett volna, hogy megnyilvánuljon. De a kidolgozott alkotmánykoncepciót is társadalmi és szakmai vitára kellett volna bocsátani a benyújtás előtt. Az eseti bizottságnak is, azt gondolom, 2-3 hónapnál több idő kellett volna hagyni arra, hogy kidolgozza a koncepció szövegét, s a bizottság ülésein érdemi, szakmai, ne adj isten tudományos vita is kibontakozhasson. Nem is beszélve arról, hogy a tervezetet valamikor februárban tárgyalja majd az Országgyűlés, ehhez képest egy-másfél hónappal később már a normaszöveget tervezik elfogadni. Ezt én irracionálisan és méltatlanul rövid időnek ítélem, és olyan magatartásnak, amely szinte deklarálja, hogy valódi társadalmi egyeztetés és igazi szakmai vita nélkül kívánja az Országgyűlés elfogadni az új Alkotmányt. A másik, ami problémát jelent számomra, hogy a 2/3-os kormánypárti többség az ellenzék támogatása nélkül is el kívánja fogadni az új alaptörvényt, ezért az meglátásom szerint nem rendelkezhet azzal a legitimációval, ami elvárható lenne. Egy alkotmányt nem lehet az aktuális helyzet alapján, a parlamenti matematika szabályrendszerét alkalmazva legitimmé tenni. Nem a Fidesz 2/3-os többségének nincs legitimitása, bár megjegyzem, egy aránytalan választási rendszer emelte az 53%-nyi szavazatot parlamenti 2/3-dá, de hát ilyen a választási rendszerünk. Az alkotmány azonban minden magyar alaptörvénye. Nem 53%-é, és még csak nem is a kétharmadé. Alaptörvénye a liberális nézeteket vallónak, alaptörvénye a baloldaliaknak, és természetesen alaptörvénye a konzervatív nézeteket vallóknak, sőt, megkockáztatom, alapvető törvénye a radikális jobboldalnak is. A többféle értéket, a sokféle gondolkodásmódot magába kell foglalnia az alkotmánynak, ez az alkotmánykoncepció azonban nem teszi.
A társadalom az új alkotmányt vajon sajátjának érzi majd? Jobban el tudja majd fogadni, mint a jelenlegi alkotmányt?
Ezt nem én tudom eldönteni, ez ki fog derülni. Mi ezért vetettük fel a népszavazás gondolatát, szerintünk népszavazásnak kellene megerősítenie az új alkotmányt, azon ott kiderülne, hogy a magyar emberek mennyire érzik magukénak az alaptörvényt. Természetesen szólnak szakmai érvek amellett, hogy ne legyen népszavazás az alkotmányról, hanem azt kizárólag az Országgyűlés fogadja el. De én azt gondolom, hogy ebben az esetben nem feltétlenül a szigorú jogászi szakmai érveket figyelembe véve kell eljárni. Nem zárja ki semmi, lehetőség van arra, hogy népszavazás erősítse meg az alkotmányt. De másik legitimációt növelő út lehet az is, hogy ha két egymást követő parlamenti ciklus 2/3-os többséggel erősítené meg az alkotmányt. Nem kéne mást tenni ehhez, csupán a koncepcióban javasolt modellt a módosításokon túl, kiterjeszteni magának az alaptörvények az elfogadására is.
Szerepeljen-e az új alkotmányban a magzati élet védelme illetve az azonos neműek házassága? A magzati élet védelme, akár befolyásolhatja a jelenlegi abortusz szabályozást is.
Az kérdés első felének vonatkozásában egyetértünk. A mi alternatív alkotmánykoncepciónk is tartalmazza azt, hogy a magzati élet alapjoga szerepeljen az alkotmányban. Itt egyetlen kérdés merül csak fel, hogy a már megszületett ember élethez való joga, és a még meg nem született ember élethez való joga közé teszünk-e egy egyenlőség jelet, vagy sem. Azzal tehát, hogy a magzati élet védelemre szorul és az alkotmánynak ezt nevesítenie kell, a legteljesebb mértékben egyetértünk. Azonban ha egyenlőség jelet teszünk a két élethez való jog közé, nem csak a Vatikánnak felelünk majd meg, hanem az nagyon sok más következménnyel is jár. Egyet említett ön is, ezért ezt emelem ki én is, az abortusz kérdését. Egy ilyen szabályozás mellett például azzal kerülnénk szembe, hogy ha megerőszakolnak egy nőt, tehát bűncselekmény áldozatává válik, és teherbe esik, köteles lesz a gyereket megszülni. Mert ha az élethez való jogot abszolútnak tekintjük, és ez szerintem is így helyes, az azt is jelenti, hogy korlátozhatatlanná válik minden körülmények között. Abban az esetben, ha a megszületett ember élethez való jogát egy az egyben kiterjesztjük a magzat életére is, akkor, azzal elvi és alkotmányos alapon kizárjuk az abortusz minden formáját. Én úgy tudom, hogy a kormánytöbbség sem támogatna egy ilyen verziót. Azonban, ha csupán arról van szó, hogy a magzati élet élethez való joga jelenjen meg valamilyen módon az alkotmányban, egyet tudok érteni vele. Az azonos neműek házassága megosztja a frakciónkat, ezt el kell ismernem. Én azt mondom – ha úgy tetszik, ebben a kérdésben én konzervatívabb vagyok a saját frakciómon belül másoknál – hogy meg lehet őrizni azt a szabályt, hogy férfi és nő életközössége, együttélése lehet csak házasság. De csak abban az esetben – és ezt hangsúlyozom – hogy ha a tradicionális intézmény megőrzése csak a fogalomra vonatkozik és nem a mögöttes tartalomra. Mert ha azt mondjuk, hogy a házasság egy olyan szó, ami tradicionálisan férfi és nő életközösségét jelképezi, akkor rendben van. Ha azt mondjuk, hogy emellett az öröklés jogát, vagy egy új jogszabály szerint az egymásnak történő ingyenes ajándékozásnak a jogát is megtagadjuk a homoszexuális pároktól, akkor ez már nincs rendben. Akkor tudok tehát egyetérteni a javaslattal, ha mellé teszünk egy olyan jogintézményt is – például a bejegyzett élettársi kapcsolatot –, ami joghatásait tekintve a házassághoz hasonlóan szabályozza a homoszexuális párok együttélését. Mondhatnám úgy is, nem diszkriminálunk, csak egy más fogalmat használunk a homoszexuális párok esetében.
Az állampolgároknak szükséges ismerniük az alkotmányt?
Én azt mondom, az a jó, ha az emberek nem azt veszik észre, hogy az életük jogszabályokkal agyonszabályozott, hanem ha azt, hogy jól működik. Persze azért működik jól, mert a társadalmi együttélés jogszabályokkal megfelelően szabályozott. Nem az a jó – és most alkotmányon kívüli példát mondok – ha az állampolgár tudja, hogy mi az önkormányzatoknál vagy állami szerveknél az úgynevezett egy ablakos ügyintézés. Hanem az, hogy odamegy, beadja a kérvényét, és miután a hatóság maga beszerezte a többi hivatalos papírt, ő csak azt veszi észre, hogy a kérvénye alapján megkapta, amit kért. Az alkotmánnyal egy picit más a helyzet. Én azt mondom, hogy a preambulumot, talán az alapvető jogokat, jó, ha ismerik az emberek. Az, hogy ez így legyen, jórészt a közéleti szereplőknek és a média képviselőinek a felelőssége. Az emberek nem fogják olvasgatni a normaszöveget, meg kell őket ismertetni a legfontosabb rendelkezésekkel. Az alkotmány többi részéhez pedig nem kell, hogy viszonyuljanak. Mondjuk az alkotmányos demokrácia intézményrendszerénél elég, ha azt érzik, hogy az jól működik. Elég, ha azt érzik, hogy a bíróságok az igazság alapján, a jogszabályok alapján döntenek, nem pedig a másik hatalmi ág képviselői közül befolyásolja valaki a döntést. Amihez neki köze van, amit ő láthat, érezhet, az valóban összefoglalható a preambulumban és az alapvető jogok és kötelességek fejezetén belül. Ezért természetesen szerencsés, ha az állampolgárok fejében ott élnek. Ösztönözni kell, hogy minél többen váljanak „tudatos állampolgárokká”, és ezzel nem csak az alkotmány ismeretére célzok, hanem mondjuk a környezettudatos magatartásra is.
Az MSZP frakció kivonult az alkotmány előkészítő bizottságból. Tervezik, hogy részt vesznek az új alaptörvény parlamenti tárgyalásán, vagy esetleg nem?
Az ok, ami miatt mi kivonultunk az alkotmányozás folyamatából egyrészt a kormányoldal teljes kompromisszumképtelensége volt, másrészt az, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét megkurtító javaslat beterjesztése után úgy ítéltük meg, semmilyen módon nem kívánunk asszisztálni a demokrácia intézményrendszerének felszámolásához. Ez volt a hetedik olyan alkotmánymódosító javaslat, ami nagyon jelentős pontokon módosította az alaptörvényt. Ettől kezdve komolytalannak éreztük az alkotmányozás folyamatát, úgy ítéltük meg, hogy abban részt vennünk nem szabad. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kívánunk részt venni a parlamenti vitában. Ott már nem egy dokumentum kidolgozásáról lesz szó, hanem a dokumentum kritikájáról. Jelenleg ezt az álláspontot képviseli a frakciónk, és őszintén remélem, hogy ebben nem is fog megváltozni a véleménye. A vitában a hivatalos mellé fogjuk tenni a mi alternatív alkotmánykoncepciónkat. Úgy gondoljuk, akkor hiteles valaminek a kritikája, hogy azzal párhuzamosan megfogalmazzuk azt, hogy mi mit szeretnénk. Meg fogjuk találni a parlamenti technikáját annak, hogy hogyan kerülhet a plenáris ülés elé a mi alternatív alkotmánykoncepciónk, és annak is, hogy hogyan teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy arról dönteni lehessen. A tervezetet már társadalmi vitára bocsátottuk, és olvasható az MSZP honlapján is. Várjuk a társadalmi szakmai szervezetektől, érdekképviseletektől a beérkező véleményeket. Azt mondom, hogy igenis részt kell vennünk a koncepció parlamenti vitájában, és ki kell fejtenünk, hogy mivel értünk egyet, és mivel nem.
Utolsó kommentek